Köpüs-kő 2014

A trepnizést, vagyis mesterséges mászást tavaly próbálhattam ki először, amikor a MAHOE tagjaként a Huszár család szervezésében jónéhány egyesületi taggal együtt elmentünk a bükki Köpüs-köre.

Részemről az akkori próbálkozásokat talán a fájdalommal vegyes küzdelem jelzővel tudnám leginkább leírni.

2014-ben úgy alakultak a dolgok, hogy az egyesületi évzáró nem esett egy hétvégére a Trepnis találkozóval, melyet a HSZJSE minden évben megszervez, így a MAHOE-s társaság is képviseltette magát az eseményen (Árpi, Bence, Huszár Judit és Gyuszi, Máté, Szászfai Judit, Zs.), más egyesületek mászói mellett .Janót is sikerült meggyőznöm a trepnizés sportértékéről, így vele vágtunk neki a hétvége kihívásainak. Ő itt csinált ilyet életében először.

Mire leértünk a sziklához, addigra a végigvarrt utak mind foglaltak voltak, így egy csemegével kezdhetett: a Kínával (A2).

Janó lóg a Kína egyik kampójában

Itt már én élvezhetem a dolgot

A kampózós kezdés annyira bejött neki, hogy az egész hétvégén ezen a tömbön másztunk. Délután még felmentünk a Vagabungon (A1+) ami egy kicsit nagyobb áthajlóval kezdődik, de haladósabb, mint a Kína.

A naplementével egy időben az emberek is elkezdtek elfogyni a szikla alól, de azért mi még gyorsan másztunk egyet fejlámpával a bedőlő táblán, gyűrűsszögeken futó L. Sára úton (A1-0), ha már Janónak ezt szántuk bemelegítőnek :)

Janó az L. Sárában ánullázgat

Volt gyorsasági verseny is a Krízisben (V+/A1), de ezen mi nem vettünk részt. Nem éreztük úgy, hogy bármi keresnivalónk lenne arrafelé. Végül Máté két nagy tapasztalatú helyi közé beférkőzve lett második! (Azt mondta, sokat segített a drukkolás, meg a sok szakmai tanács)

A trepnis gyorsasági  férfi helyezettjei

A házban hozott anyagból álltunk neki a vacsorának, de szerencse a kinti tárcsás sütögetéshez mindenki annyi húst hozott, hogy később arra is rácápázhattunk : ) Köszi mindenkinek akinek ettem a kajájából!

Mahoe delegáció

Este előadásokat hallgathattunk meg. Először a Bükki NP képviseletében Barta Attila természetvédelmi őr tartott tájékozatót az észak magyarországi sziklamászó helyek engedélyezése körül kialakult helyzettel kapcsolatos természetvédelmi álláspontról. A téma problematikus volta miatt a fél órás előaadás a kérdésekkel együtt kb. másfél órára duzzadt. (Ennek egy külön bejegyzést szánok). Szimpatikus volt a mászókra nyitott hozzáállása, viszont erdőmérnökként egy kicsit nehezen vette be a gyomrom, amikor a mászóközönség előtt a gonosz erdészek szidásánál lyukadtunk ki körülbelül 12 perc után… Nem tettem szóvá, mert szerintem nem volt ott helye. 

Ezután Hímer Józsi tartott érdekes, látványos vetítést a kanadai jégmászó túrájáról. Egy biztos, ott aztán baromi nagy jegek vannak!

Utána Klein Dávid mesélt a Spar expedícióról, aminél én már eléggé fáradt voltam, ráadásul a radiátor is a hónom alá került, szóval részletes ismertetéssel nem szolgálhatok róla. Volt sok Garfield plüssfigura, meg némi cinizmus. Számomra Dávid abszolút kellemes meglepetés volt.

Az előadás végeztével Janót kirángattam, felvertük a sátrat és elborultunk, mint a krumpliszsák.

Másnapra a Motoremelős (VI/A2) volt a feladat, Janó ment bele először. Van az útban egy rázós rész, ahonnan állítólag kitört valami. Janó onnan vitorlázott is egyet. Végül két mikro ék összegzésével jutott tovább. És már várt is rá egy kellemes lekerekedett peremen kampózás, aztán a szabadmászós befejezés. Összességében jó pár órát vett igénybe a „mászás”, de az is lehet, hogy még többet. :D

Nekem már könnyű dolgom volt, mert Janó után bent maradtak a cuccok, de én is előre másztam. Ez a kipakolásnál okozott némi kellemetlenséget, de megérte, mert így a fenti kampózásánál évek óta nem tapasztalt rettegést élhettem át! Ebben nyilván szerepe volt a fáradtságnak is. Janó tanácsára peremen lévő két kis kiálló dudorra akasztottam egy-egy skyhookot, majd pedig a két létrát. Ahogy szépen lassan helyeztem át a testsúlyom, az egyik kampó „igazodott” egy kicsit. Ott elszakadt a cérna, és úgy elkezdtek remegni a lábaim, hogy alig tudtam úrrá lenni rajta. Hamar továbbtepertem a következő köztesig, de így is elég izgalomban volt részem!

Felérve a zúzmarás fák felett már a naplemente fényeitől volt kicsit színesebb a kékesfehér táj. Igazán szép kilátás nyílik azokról a sziklákról!

Naplemente után

Máté kampózik felfelé a Motoremelősben (A2)

Bence is nagy tehetségről adott számot! (Vagabung A1+)

Hímer Józsiék elől különböző vasakat, kötélgyűrűket teszteltek húzásra. Ezt igazán megnéztem volna, de éppen „folyamatban voltunk”, egyikünk a sziklával, a másik meg a vacogással küzdött a kötél két végén

Janó még mászott egy gyorsat a Rigorózus VII- -ban (természetesen trepnivel, kb A1 lehet).

Lement a nap, megvártuk Mátét, aki a hátsó tömbön mászta a Holdfogyatkozást (A2), vagy a Triumvirátust (A2). Neki a legnagyobb hőstette a Viktor útja környékén végrehajtott A3 körüli kísérlete volt. Vagy 5 órát töltött az útban…(hát ha egyszer élvezi miért ne csinálja :D)

Andy Kirkpatrick mondta az előadásában, hogy szemben a mai trendekkel ő inkább minél több időt szeret a falban tölteni. „Ha már egyszer élvezi, akkor hová siessen”. Biztos király lehet azokban az északi falakban a bivakolás :D. Erről Bálint és Máté újabb tapasztalatai is érdekesek lehetnek. ;)

Jól éreztem magam a hétvégén, és kellőképpen el is fáradtam. Köszönjük a szervezést!

A trepnizés továbbra sem a szívem csücske, de az ehhez kapcsolódó technikák ismeretének szükségessége vitathatatlan!

Itt van a HSzJSE által készített frankó videó az idei találkozóról

A mászóhelyről több információt a HSZJSE honlapján találtok.

Teszt: Kong resting FIFI

A trepnizés során kísérleteztem több-kevesebb sikerrel a kong állítható tökfifijével (resting FIFI) .

Ilyen hatos kötélgyűrűt fűztem bele, a boltiak szerint aramid magja van. A kampóra az van írva, hogy hetessel kell használni, de a mester az oldalán is a hatost javasolja a könnyebb állíthatóság érdekében. A hosszt megfelelően lehetett állítani, a madzag jól futott benne. Hosszabbra állításkor figyelni kell rá, hogy a kampót lapjával merőlegesen húzzuk. Behúzásnál pedig értelemszerűen ki kell terhelni belőle. 

Probléma volt, hogy a kötélgyűrű kicsit ellaposodott, ezért párszor „átugrott” ( a hosszúkás lyukban nem egymáson, hanem egymás mellett futnak a szálak). Ha ilyenkor terhelsz bele, akkor elkezd kiszaladni a kötél a kampóból, ezért kell csomó a végére! (vagy kettő :) ).

A másik probléma hogy az első nap végére lekapta a bőrt a kisujjamról, ezért szigorúan kesztyűben érdemes használni.

Nagyon nagy előnye, hogy az állítható hossza miatt szinte mindig be van akasztva, és nincs szükség annyi erőre a trepnizés során, karból csak pár másodpercig kell tartani magad.

Másik előny, hogy a trepni fokaiba nem kell akasztani, így azt nem roncsolja, hanem egyből mehet a köztes karabinerébe, és után a létrán felfelé haladva csak be kell húzogatni a megfelelő hosszra.

Nem vagyok egy nagy gépész, de a gyártástechnológián lehetne finomítani. A kampót szerintem ilyen „pogácsaszaggatóval” vágják ki lemezből, ezért a széle nincs lekerekítve kellőképpen, érdemes erre is egy kis energiát szentelni!

Én biztos, hogy továbbra is használni fogom, de még meg kell hozzá találni a megfelelő madzagot.

Ha valaki kedvet kapott egy ilyen használatához, akkor szívesen cserélek egyet klasszikus fifire (mert nekem kettő van).

Riport VOID-dal az E Zs portré készítőjével

Ennek a bejegyzésnek az ötlete még nyár végén született meg bennem. Gondoltam, hogy majd jól kitölti a téli és nyári szezon közti időszakot. Aztán úgy alakult, hogy az írást elhanyagoltam, nem volt rá annyi időm, lehetőségem. Remélem azért sokan fogjátok érdeklődéssel olvasni ezt és a következő bejegyzéseimet is.

Az alábbiakban olvashatjátok a VOID-dal készített riportot:

Szia!

Köszi, hogy belementél ebbe a "riportba"!

Szinte minden nap eltekerek a Filatori-gáti legál fal előtt ahol figyelem a napról-napra cserélődő rajzokat. Július közepe felé láttam meg a falon Erőss Zsolt portréját, ami nagy meglepetésként ért, mert eddig kb. Palvin Barbiról láttam ott rajzot, gondolom annak más volt a motiválója :). Biztos, hogy sokaknak okoztál örömet ezzel az alkotással.

Örülök, hogy sikerült másnak is örömet okozni. Ezt mindig jó hallani:)

Először egy kicsit rólad is kérdeznék:

A te rajzaidban más helyeken is szerepet kap a természet. Esetleg te is mászol hegyet? Vagy túrázol?

Nagyon szeretek túrázni, kirándulni mindenféle helyeken. Mászni nem mászok, bár volt egy rövid próbálkozásom mesterséges falon, de sajnos a munka és egyéb dolgok töltik ki az időm nagy részét és a mászás sajnos kiszorult ebből.

Mikortól a része az életednek az outdoor életstílus?

A szüleim szerettették meg velem. Kiskoromban sokat vittek kirándulni, túrázni itthon és külföldön is. A természet mindig is közel állt hozzám, ha nem a képzőművészetben találtam volna meg boldogságom, akkor most valószínű, hogy valamiféle biológus lennék.

Hogyan alakult ki nálad ez a kettősség? (Urban art és outdoor).

A kettősség magától jött. A városban alkotás is elég szerves része az életemnek, mondhatni szenvedélyem. A természet szeretete pedig, mint már említettem gyerekkorom óta bennem van. Sokszor úgy érzem, hogy ott több érték van, mint a város szürkeségében és ezt próbálom 'feloldani' a kis jelekkel, karakterekkel, amik talán másoknak is mosolyt csalnak az arcukra.

Akik ezt olvasni fogják, azok nincsenek képben a graffiti művészettel, illetve kultúrával. Ezzel kapcsolatban én a következőkre lennék kíváncsi:

Milyen technikákat alkalmaztál?

Mint minden 'graffitis' én is festékszóró spray-el kezdtem, ebből nőtte ki magát a sablon technika, amit ma is előszeretettel használok. Persze ecsettel és mindenféle hengerekkel is nagyon szeretek dolgozni... Tulajdonképpen nem a technika a lényeg, hanem a végeredmény. Az alkotás már gyerekkorom óta megvan, szóval nem kellett sokat tanakodni, hogy mivel szeretnék foglalkozni.

Ritkább dolog az ehhez hasonló nem öncélú, nem az alkotó hírnevét erősítő alkotás. Ettől függetlenül kultúrán belül jár érte az elismerés?

A graffitiben nem ritka az ilyesmi "memorial mural" Amerikában rendszeresen állítanak emléket ilyen formában az elhunyt barátaiknak, writereknek, MC-k-nek és bárkinek, akit érdemesnek tartanak rá.

Itthon nem jellemző, de volt pár hasonló munka (pl.: 'Taker' művésznevű srác Steve Jobs emlékfala vagy egy nemrég megjelent 'Fork' által festett 'TRIGZ' rest in peace murál)
Volt pár graffitis cimbora, akik megdicsérték, de az igazán keményvonalas writereknek biztos szúrja a szemét, hogy sablon és nem szabad kezes munka.

Igazából már rég nem az elismerésért festek, csak a saját örömömre.

Meddig lesz még kint a falon a két portré?

Szerintem még sokáig fent lesz. Egy vasajtón van, ami egy kicsit beljebb áll a faltól, így azt általában kihagyják a graffitisek, mert kicsi hely. Ezért is festettem oda, hogy minél tovább fent maradjon.

Úgy tudom, hogy Kiss Peti portréját nem te készítetted. Ismered az alkotóját?

Régóta benne vagyok ebben a körben és ismerem az alkotók nagy részét, de szerintem Kiss Péter portréját valószínű nem kimondottan graffitis/street artos ember csinálta. Szerintem egy barát vagy rokon lehetett, aki szerette volna őt is ott látni Erőss mellett.
Kiss Pétert azért nem festettem meg, mert nekem Erőss számított "példaképnek". Az ő eredményeit is elismerem és fejet hajtok önfeláldozó magatartása előtt, de Zsolt 10 db 8000-es hegyet mászott meg egyetlen magyarként.

Ezért sem írtam ki, hogy mettől meddig élt, meg "R.I.P." Én a teljesítménye előtt szerettem volna fejet hajtani, és nem a halálán keseregni. Eredetileg úgy terveztem, hogy azután festem meg, miután megmászta mind a 14-et. Sajnos nem így lett. Ezért kapott a kép fekete keretet és lett fekete-fehér.

Köszönöm a válaszokat és még sok ilyen színvonalas munkát kívánok!

void munkáiból többet találhattok a fészbúkon és a flickr-en

Ha a Kiss Peti portré készítője olvassa ezt, írjon! Őt is szívesen kikérdezném, ha nem áll ellen! :)