Voltak körülmények

Vannak elmaradásaim, ez is egy két hónapos történet lesz:
Gerivel szilveszter másnapján indultunk, hogy másznaposak is legyünk. Nem voltak nagyratörő céljaink.Eleinte úgy volt, hogy Bálinttal és Mátéval töltjük ezt a két napot, de miután ők a mászást kombinálták a túlélőtúrázással, úgy érezték, hogy már elég volt a Tátrából. Szegény Máté szilveszter éjszaka tőlem is próbált segítséget kérni, de akkor már egy másik dimenzióban mozogtam :), Szerencsére nem történt semmi olyan, ami miatt később komolyabb bűntudatom lehetett volna...
Geri és Emi akkor még várták a babájukat, Csongort így még elengedték egy kicsit kirándulni. Az újabb MAHOE babához ez úton is gratulálok!

Könnyed mászásokat igényeltünk mindketten, úgyhogy semmi ijesztőre nem emeltük a tekintetünket. Első nap a Zlab nevű (II) utat másztuk kicsit kellemetlen szeles-szürkés időben, de nagyon szuper hóviszonyok között. Szilveszterig alig esett hó a Tátrában, ami pedig volt, az kifogástalan állagúra fagyott. Szinte csak a hágóvas frontfogai kaptak bele, és szépen nyikorgott, mikor az ember továbblendült felfelé. Nem is kötöttünk össze. Időnként bevártuk egymást, én pedig közben a fényképezőm videókészítési módját próbáltam működésre bírni, több-kevesebb sikerrel.
Ráadásul a én is felültem a loopvideo-passzátszelére!

Geri jön fel! 

Mikor felértünk a gerincre a Tátra lábánál már gyülekeztek a felhők és nagyon felerősödött a szél. Ahogy a  Lucne sedlo (Rét-nyereg) felé vettük az irányt, néha szinte felkapott minket a szél, de a nagy lapályon nagyon élveztem a dolgot!

Gergőtől, az öcsémtől kaptam karácsonyra!

Aztán, ahogy elállt a szél sajnos eleredt az eső, ami átáztatta a havat is, így a leromlott körülmények miatt ereszkedésre kényszerültünk a Jeges-tó (L'adové pleso) katlanjába vezető egyik meredekebb szakaszon. A tó jegén átvágva, addigra gatyáig ázva, de elégedetten battyogtunk le a Poprád tavi házba.

Geri, csúcscsoki, gonosz felhők!

Nagyon keményen ereszkedünk!

há' van ilyen Maóni?

Másnap reggel jelentősen hidegebb és szelesebb időre ébredtünk. Eleinte a szobában lévő északi falas tekintetű lengyel srác is el volt bizonytalanodva, hogy beszálljanak-e valamibe, pedig a megelőző pár napban a Jégvölgyi-csúcsra (L'adovi stít) másztak valami komolyabb utat (a sztorizás során skótos körülményeket emlegetett :)). A Tupára  egy barátját kísérte, mesterként első téli mászásán. (a link alatt az egyik kedvencem Pókmajomtól. Itt a többi: KÖTELEZŐ OLVASMÁNY!)
Miután eleget bámultuk az ablakból a szar időt, fogtuk és elindultunk mászni, lesz, ami lesz.
A széltől kicsit védettebb, mély Zlabom kuloárra (III) esett a választásunk. Az éjszakai havazás miatt néhol mély porhóban kapaszkodtunk felfelé, míg utunkat nem állta az út kulcsrésze, ami egy villa elágazás jobb ágában várt ránk. Itt vagy egy órát próbálkoztunk, de egyikünk sem volt elég tökös ahhoz, hogy a biztosíthatatlan bevágáson felkapaszkodjon. Standot bontottunk, és úgy döntöttünk, hogy megpróbáljuk a villa bal ágát. Végül az ág mellékágába felmászva kúsztunk előre vagy 25 métert, míg el nem értem egy olyan részt, ahol az addig éllel rendelkező tábla belesimult a falba, lehetőséget adva ezzel arra, hogy egy hibás lépéssel 150 méteres csúszdázást nyerhessen magának az elővigyázatlan hegymászó.
Innen hamar visszahátráltam és Geritől kértem egy kötélvéget, így felbátorodva álltam neki újra a felfedezésnek. Volt egy szakasz ahol szabályosan olyan érzésem volt, mintha áthajlanának a fűpárkányok!
Ezen túljutva kimásztam a borda élére, mivel az volt a célunk, hogy a szomszédos Culka-Weincziller (III) útba jussunk át. Mire annak az egyébként igen tetszetős kulcsrészéhez értünk, ami egy beszorult tömb alatt halad át, elkezdett sötétedni, így ereszkedésre kényszerültünk.

Még vidáman kocogunk felfelé

Útelágazódáshoz érkeztünk, de nem nehéz a választás (vagy mégis?)

Két 60-as hosszal újra a kuloárban voltunk (jól hangzik, de a kötél természetesen fennakadt, úgyhogy vagy 30 métert vissza kellett érte mászni az első ereszkedésben :) Tehát egy kellemes ereszkedés után gatyaféken hamar a hegy lábánál voltunk. Miközben ott vártam Gerire, arra lettem figyelmes hogy feljebb a völgyben valaki egy hihetetlen fényerejű lámpával világítja meg a Rumanov-csúcs falait (igen gyakorlatilag az egész hegyoldalt!), amire a gerincről kisebb fények pislogtak vissza. Mint kiderült pár hegymászó új út nyitása közben komoly bajba került az előző esti ónos eső miatt.

fények a tátrai éjszakában

Hazafelé már szakadó hóban küzdöttünk, de hála Geri csúcstechnikás kocsijának (az abc összes betűjét tudja: abs, esp, asr), komolyabb baj nélkül 7,5 óra alatt hazaértünk .

Egyre inkább várom azt az időt, amikor a téli mászásaim során elég tapasztalatot gyűjtök ahhoz, hogy a "ne csak szívni járjak" a Tátrába.

Gearhead rovat:

Ilyen fűszögük volt a lengyel srácoknak, ha jól emlékszem azt mondták, hogy valami Lucas csinálta.

meg ilyen kalauzuk, ha valaki szereti a kezében fogni a tatry.nfo.sk-t :)
A téli és nyári cuccok egyaránt benne vannak, és kb 20 euro darabja (keleti és nyugati rész)

Riport Zolival a Kiss Peti portré készítőjével

Ma is tanultam valamit, ez nem riport, hanem interjú: (mondjuk többet ilyen úgy sem nagyon lesz :)

Nem sokkal a Voiddal készített riport interjú után jelentkezett Peti portréjának a készítője, aztán beletelt még néhány hétbe, míg elkészült a riport. Ime:

"Gondolom, nem arra számítottál, hogy egy hónap lesz mire megkereslek, de így alakult. Szerencsére a képeket elég nagy tisztelet övezi a falon, még mindig kint vannak, úgyhogy biztos aktuális lesz a bejegyzés mikor megjelenik!

Igazából az alkotók utáni nyomozást alapból a Kiss Peti kép miatt kezdtem el. Ő az egyesületünk, a MAHOE tagja volt, ezért szerettem volna valami emléket állítani a róla készült graffitinek az alkotóval készített riporton interjún keresztül. VOID-ot (vagy GG-t) könnyebben előkerítettem, mivel ő a street art közeg egyik elismert alkotója, téged viszont csak a vele készült cikk után sikerült. Köszönöm, hogy jelentkeztél, illetve az "árulónak" is köszi a levelet

Az Erőss Zsolt porté készítőjével szemben, neked nem ez a "fő profilod" . Máskor is csináltál ilyesmit? (azért a kép árulkodik némi rutinról :) )

Nem a graffiti, vagy street art a fő profilom. Sőt, még soha nem csináltam hasonlót. Egy két apró kb. A4-es méretű képet festettem már ugyan, de az nagyon messze áll ettől a nagyméretű „festménytől”. Igazából nem is voltam benne biztos, hogy meg tudom csinálni olyan minőségben, hogy felismerhető legyen, hiszen egy portré elég nehéz téma. Nem stenciles módszert alkalmaztam, hanem egyszerűen fölrajzoltam az arcot egy nagyméretű papírra, amit aztán indigóval rajzoltam föl a falra. Már a vázlaton is látszott, hogy hasonlít Petire, így megnyugodtam, hogy nem kell a végén magyarázkodnom. Az indigós technika miatt, le kellett előtte glettelni a felületet, a glett megkötése után fehérre festeni és csak a festék megszáradása után tudtam fölrajzolni a képet. Ez így elég sok időt vesz igénybe. (közben egy graffitis ráfújta a készülő képre, hogy LEARN RESPECT….azt is át kellett festeni. )

Folyik a munka

Korábban is tervezted a festést, vagy GG munkája után kaptál kedvet, esetleg teljesen más miatt vágtál bele?

Először a baleset évfordulójára terveztem elkészíteni, de a sok munkám miatt ez nem jött össze, így a halottak napját tűztem ki

Azért készítettem, mert láttam a Zsoltról készült képet és nagyon hiányzott mellőle Peti. Nyilván azért, mert ismertem és piszkálta a csőröm, hogy a médiában kevesebb szó esett róla, mint Zsoltról. Olvastam a blogodon, hogy Void nem egy „R.I.P.” típusú képet szeretett volna készíteni, ezért nem is írt rá évszámot. Erre a megközelítésre én előtte nem gondoltam. Remélem, hogy Voidnak sincs ellenére, hogy a képét kiegészítettem és ezzel együtt kicsit más értelmet nyert az egész az ő elképzeléséhez képest.

A képet nyilván belső késztetésből készítettem, de éreztem, hogy az „átlagember” fejében nem igazán tiszta, hogy ki is volt Kiss Péter. Jó példa volt rá, hogy amikor még csak az arc készült és a feliratok még hiányoztak, egy 30-as lány megállt, nézegette amit csinálok, majd megkérdezte: „- Klein Dávid?” Hirtelen szóhoz sem jutottam. (Több okból sem, de ezt most nem fejteném ki...) Az emberek megálltak és a legtöbben szóltak is hozzám néhány szót. Nekem úgy tűnt, hogy a többség nem igazán tudja, hogy ki is igazából, akit festek. Inkább csak kikövetkeztették, mert Erőss mellé kerül. Ezért is készült a kép.

Másrészt számomra fontos, hogy Peti (is) megkapja az őt megillető tiszteletet, elismerést és kegyeletet. Erre próbáltam billenteni a mérleg nyelvét a saját egyszerű eszközeimmel.

Ezt kaptuk Zolitól

Azt tudtad, hogy az a rajz is egy lelőtt amerikai graffitisnek állít emléket, amire festettél?

Nem emlékszem mire festettem. Nekem nem tűnt emléket állító graffitinek. Mintha valami felirat lett volna, de nem emlékszem már rá (szerk: az is volt). Azért választottam ezt az oldalt, mert ez kevésbé tűnt „értékes” műalkotásnak, mint a túloldali. Kimondottan arra az oldalra akartam festeni, ahol kevesebb „kárt” okozok.

Petit ismerted, esetleg másztál is vele?

Ismertem Petit. Dolgoztunk együtt, mint alpinisták. Volt alkalmam sörözgetni vele párszor és másztunk is együtt a Tátrában. Jó viszonyban voltunk, rendszeresen hívott mászni, de helyén értékelve a tudásomat és felkészültségemet, ezeket a felkéréseket rendre elutasítottam. Tisztában voltam vele, hogy Peti sokkal bevállalósabb és erősebb is nálam. Rendkívül tiszteltem benne azt, amilyen elánnal nyomta a mászást.

Régóta jársz a hegyek közé? Milyen mászócéljaid vannak, melyik irányzatokban vagy aktív?

Régóta mászom, de az utóbbi években a sziklák helyett, a hegyek érdekelnek. Nincsenek igazán mászó céljaim. Minden évben felmerül egy-két kiszemelt út, aztán ha van rá idő, társ, pénz és kedv, akkor összehozzuk. Persze nagy álmok vannak, de ki tudja, hogy megvalósulnak-e?

Köszönöm a válaszokat, remélem megvalósulnak az álmaid! :)