2018. május 11., péntek

Visszaszivárgok

Eltelt két év, mióta nem írtam semmit ide, pedig szerettem volna. Bár mászás terén sok mindent nem tettem le az asztalra az elmúlt időszakban, azért történt egy's más. A '16-os szezonomat egy túlerőltetéses ujjsérüléssel annyira sikerült gatyára vágni, hogy júniust követően alig másztam értelmezhetőt, aztán 5 hónap alatt lett két babánk. Még előtte még elkezdtem a hegymászó edzői  képzést a TF-en. Az elmúlt év mászással töltött ideje elsősorban az itteni kritériumok teljesítésével telt, remélhetőleg ez az időszak is hamarosan lezárul, és egyre hasznosabb tagjává válhatok a mi kis horgászegyesületünknek.

Pali Bódis fényképe.
Néhány végtag a családi többletből
Az oktatói képzés beteljesítette a várakozásaimat. A TF-en lehallgatott tárgyak körülbelül 90%-ban számomra teljesen érdektelenek voltak. Lehet, hogy rossz a hozzáállásom, de úgy érzem, hogy nem a  TF-nek köszönhetően leszek jobb hegymászó oktató, ezt az időt értelmesebben is el lehetett volna tölteni. Mondjuk a magyar oktatási rendszerben általában jellemző, hogy nem a tudásért, hanem a papírért tanulunk, aztán majd munka közben megtanuljuk, amit kell, mint a jó amerikánusok.



A gyakorlati követelmények teljesítése viszont igazán hasznomra vált. Az Excelsiorban Jenő melletti oktatói gyakorlataim rákényszerítettek arra, hogy rendszerezzem a tudásom, és felismerjem a hiányosságaimat. A hospitálás során nem csak új tudást szereztem, de a magyar mászótársadalomról alkotott képem is színesedett, gazdagodott. Arról nem is beszélve, hogy milyen jó érzés KSH-ra hajnalban kisétálva egy tanfolyamosoddal találkozni. 

Közben azért csurrant cseppent ez-az. Igaz túravezetés címén, de csak megfordultam magasabb havas hegyekben is. Másztuk Szokival a Kuttát, és végre átbújtunk a Culka -Weincziller út kőkapuján, Turos Attival felszaladtunk a Gerlachra  sörözéssel együtt, parkolóból parkolóba nyolc óra alatt. Köpüsön is beakadt néhány út Horvát Robival és Farkas Ádámmal. 

Ha a fényképes mappát átpörgetem, azért több benne kép a babákról, meg a munkáról, de panaszra semmiképpen nincs okom. Párat ide rakok, hogy nektek is legyen mit nézegetni. 

Szoki kipróbálta milyen standolni, ebből kettő volt a Culkában: egy a luk előtt, meg egy utána

Dávid egyik első mix útja - Nagyon szerette!
Szokival a Kutta lejtőin

Attilával vizsgáljuk a max pulzusunkat a Felkai-próbán, útban a Gerlach csúcsa felé
Ingyen zuhany a nyári magashegyin, a Téryben úgysem volt rá lehetőség

Ha már vizes a fal, legalább legyen értelme a napnak 
A Zöldtavi-csúcs megtekintése terápiás foglalkozás keretében

Lomnic - Megvágott a villám, de legalább örülök a szivárványnak 

Fura mód az elmúlt néhány hónapban egyszer csak lett megint szabad időm, amit mászással tölthetek. Remélem, hogy a rapid adventure műfaj elitistájaként térek vissza a blogíráshoz. 

Megpróbáltam megfelelni az újabb kommunikációs igényeknek, és bepróbálkoztam az Instával, de még mindig nem fér a fejembe, hogy mit lehet adni a világnak a hashtag parádéval, zajon és színes képeken kívül. Remélem, kis közösségünkben megtalálom a hozzám hasonlóan gyöpös közönséget, és tudok nektek némi szórakozást, motivációt, KONTENTOT produkálni.

Ha meg újdivatú vagy, akkor itt a MAHOE instája, klikk a képre:

   
                                           mahoe_hu profilképe