Sárkány hátán

Ősszel kiugrottunk a MAHOE őszi tátrai hétvégéjére, amit Dékány Máté szervezett.
Ez volt az első ízig vérig a rapidkaland koncepciónak megfelelő túrám:

Pénteken megkaptam az eltáv engedélyt, szombaton kimentünk, este sör, reggel 4-kor kelés.
 Magyaros-parasztosban még csörögtünk egy kicsit a Poprádi ház folyosóján, aztán elindultunk az Omladék-völgy felé. Fél hétkor már a fal alatt tobzódtunk az első napsugarakat várva.

A Koncsiszta, a Rétnyereg-hágó és a Tupa a Sárkány-fal felől

A terv az volt, hogy a Teoretická mechanika (V+/A0, RP 6)  és a  Puškášova cesta (VI,A1, RP6+)  keverékét lenyomjuk, felfűzve három hatos hosszt tekintettel arra, hogy a legjobb reményeink szerint is csak a korai órákban úszhattuk meg az esőt. Fel is pattantunk a Sárkány hátára, hogy pikkelyei között megtaláljuk a legjobb repkókat.

A Sárkány hátán Petivel

Aztán jött a kellemetlen felismerés:
- Nincs túl meleg.
Erről mindig hajlamos vagyok megfeledkezni egy jól megpörgetett beszállás után.

Az ujjrepedések mászásánál pedig nem annyira rossz, ha az ember érzi az ujjait. Hát ebben itt nem nagyon volt részünk. Nincs is annál szebb, amikor teljes bizalmatlansággal  próbálod begyömöszölni az érzéketlen virslivé vált ujjaid a repedésbe, és még a negyedik gyömöszölés után sem mersz beleállni a kunsztba :)

Amíg csak Peti mászott addig nagy szakértelemmel drukkoltam, aztán én is az ő sorsára jutottam:
Virslik, tömködés, bizonytalankodás.
Egy pillanatra talán Huberék is eszembe jutottak

De szépen lassan felengedett a fal és felengedtek a tagjaink is.
Amikor megkaptam a kötélhosszom, szépen elkezdtem kotorni felfelé, ment is egészen addig, míg találtam konkrét lépéseket. Persze utána is volt mit lépni, de konkrétumokról már nem volt szó. Az én kisbabákhoz szokott lelkemnek meg hirtelen nagy meglepetés volt ez a pszihéskedés. Sikítva álltam rá, az "épphogy elégjó" reibunglépésre, mert ugye:

- Tartani fog az!

Tartott. Én is magamhoz tértem, gyorsan úgy tettem mint egy profi. Aztán készült kép, kígyóztunk tovább.

Futópálya, csak a lejtőszög nem volt jó :D

Peti egy másik komolyabb áthajlóban, amíg eljutni nehezebb volt, mint átmászni rajta

Felértünk, integettünk Peliéknek (jav.: Csapajewéknek), akik a faltól balra mászták a Sárkánytavi-torony déli gerincét, ami szépnek tűnt távolról.

Bár már lógott az eső lába, még leszaladtunk a fal aljába és belekezdtünk a Bravo Mozartba (RP:7+) de aztán eleredt az eső. Az első kötélhossz után ereszkedtünk is, hogy aztán az süllyedő felhőalappal együtt lehúzódjunk a házig. Rendeltünk egy brindzové haluskit, legurítottunk egy Kofolát, a vacsorát meg már otthon ettük Budapesten.

Észrevettétek, hogy Petinek olyan sisakja van, mint régen Will Gaddnek, meg Honnoldnak?
MENŐ

UPGRADE:
Kiderült, hogy nem is Peliék, hanem Csapajew volt a gerincmászós társaság tapasztalt tagja.
Köszi Mile Máté!
Ja és kaptunk egy képet is pluszba: