Mikor megtudtam, hogy megkaptam a kanadai ösztöndíjat,
egyből elhatároztam, hogy el kell mennem a Sziklás hegységbe, anélkül onnan nem
jöhetek haza. Így nem Vancouverbe, hanem Calgarybe váltottam meg a
repülőjegyem, ami ugye úticélomat tekintve a hegységnek a túloldalán van. Sok
próbálkozás után sikerült az utolsó pillanatban szállást kapnom Pintér János
külföldi magyar cserkészvezetőnek és családjának hála. Fiukról kiderült, hogy
Kanada egyik legjobb sziklamászója, Pintér Levente. Neki köszönhetően már
másnap sikerült egy kis délelötti sziklamászást összehozni. Kora reggel jet
lag-től üdén és frissen indultunk Heart Creek-be. A völgy a felé magasodó hegy
szokatlan szív alakú csúcsáról kapta a nevét. Másfél óra autózás után, egy kis
gyaloglással értük el a völgykatlant ahol a sziklák magasodnak. Útközben néha
tapsoltunk, hogy a medvéket felkészítsük érkezésünkre.
Mikor odaértünk az ég borult
volt, a levegő pedig néhány fokos, de a lelkesedés, hogy Kanadában mászhatok
sziklát, hevített rendesen :)
Bemelegítőnek a srácok egy 5.10 b, és egy 5.10 c nehézségű
utat választottak. A könnyebbet még on sight meg tudtam oldani, de a nehezebbe
kellett ücsörögni egy kicsit. A kőzet mészkő volt, de a formavilág nekem
teljesen szokatlan volt, rengeteg alsós fogás volt, emiatt az alkarom
pillanatok alatt bedurrant. Utána átmentünk egy áthajló falrészhez. Itt egy
5.13 b nehézségű utat projekteltek a többiek, ezzel el is ment a maradék idő,
amit mászásra szántak. Egy darabig bíztam benne hogy még átmegyünk valami
könnyebb útra, de nekik eszükbe sem jutott, szóval a környéken csavarogtam és
nézegettem a hegyeket meg a mókusokat. Kora délután vissza is értünk
Calgary-be.
2012.02.22
 |
Úton odafelé |
 |
Kezdem a lelkes mászókát |
 |
Na, de ki van ott fenn, hahó... |
 |
az 5.23b első akasztása :)... |
 |
...és a második |
 |
Érdekes ez a kőzet! |
 |
Amitől a Heart Creek az ami |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése