 |
| Elengedhetetlen kellékek |
JAnó dobta be a közösbe egyik nap Cedar Wright Sean Learyról írt nekrológját.
A cikk elég velősen foglalja össze az "igazi hegymászó" egyik archetípusát, amit az amerikainak dirtbagnek, itt kelet európában, pedig egyszerűen hegymászónak neveznek.
Röviden összefoglalva: Emberfeletti eredmények elérése minimális forrásfelhasználással. Az egész hajtóereje a végsőkig kitartó elszántság, és céltudatosság.
Ezek a zord viszonyok formálták a yosemite mászókat és a keleti blokk tátrai hőseit is. (a sziklaszirt blogon van egy jó kis galéria is)
Én biztosan nem tudok mindenben azonosulni ezzel az értékrenddel, de sok motivációt meríthetek belőle.
***
"... just because conditions aren’t perfect, it doesn’t mean something is unclimbable"
JAnó hiperlelkes hozzáállásának köszönhetően, valamint a "ha ő megcsinálja, akkor nekem is meg kell!" gondolattal a fejemben, egy kiadós reggeli ronggyá ázás után délután már Mátéval együtt, hárman álltunk a szemerkélő esőben a rókahegyi bányaudvarban és vigyorogva pislogtunk a ködből fölsejlő, esőtől csillogó sziklafalakra.
 |
| ÚR |
Előkészítettük az angolos stílushoz elengedhetetlen teát és kekszet, majd a nedves sziklát finoman magunkhoz húzva nekiálltunk az eszmények megvalósításának.
A mozgást sokkal jobban meggondoltuk a vizes sziklán, az ötös körüli nehézségű utak fogásainak fele, lépéseinek kétharmada nem létezett többé számunkra, lábunkat a nyakunkba véve kúsztunk felfelé.
A célt megvalósítottuk. Szerencsére nálunk nem esik annyit, így száraz (de néha hideg) sziklán is eleget tudunk mászni.
A következő feladat meg mondjuk legyen a könnyű utak mászása mezítláb (pusztán takarékossági okokból).
 |
| Máté kúszik |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése