Deuteranomália

Reggeli minimál

Múlt hét csütörtökön Zoli felhívott, hogy nincs-e kedvem mászni hétvégén. Janóval már megbeszéltük, hogy valamit kezdünk magunkkal, bár én azóta sem lábaltam ki a hőbörgős-hörgős takonykórból, de a több kötélhosszas mászás lehetőségének nem tudtam ellenállni, így pénteken hármasban indultunk újra Hohe Wand felé. Zoli családos ember lévén nem tud hétvégéket lébecolni mindenféle kellemes mászóhelyeken, így hétvégén a rövid időre tekintettel a hatékonyságra törekedtünk.
"Időben" keltünk, szerintem az egész falon mi szálltunk be először, de valahogy később sem szaporodtak meg az emberek. Lehet hogy a hajnali eső tántorította el őket?

a hegymászóktól tanultam :) (1:26)

Teljesen száraz volt a kő, mire a Vier dörfer steig beszállásához értünk.
Az első kötélhosszt hamar leszaladtam, néhol egy kicsit törősebb kövön halad, hasonlóan sok másik itteni úthoz, de nem vészes egyáltalán. Aztán Janó mászósabb hosszát követően Zoli küzdött meg az út kulcsrészével, amit én a Thomas Behm-féle topo ajánlásainak megfelelően AO üzemmódban teljesítettem, Janóhoz hasonlóan.

Egész nap ez a szép ködfátyol úszott a táj felett

Zoli a kulcshosszban

A fal felső részén a szépnevű Neue Turnerbergsteiger kante úton folytattuk a mászást két kiváló hosszon, először Zoli, aztán JAnó vezetésével. Ez a szakasz a Der Alte Wolf utolsó három kötélhosszával megegyező tömb tábláján halad (közben annak az útnak is felkerült a topója a bergsteigen-re, 7--ra nehezítve a kulcshossz besorolását), majd az élen szenzációs kitett mászással fejeződik be. A kulcsrész még a hetes nehézségnek megfelelőnél is trükkösebbnek tűnt, hála a rejtett fogásoknak, így én könnyed kötél és köztesfejési technikával lendültem túl a legnehezebb részen, Janó jó példáját követve. A nittek elég sűrűn vannak úgyhogy itt is bátran lehet a mesterséges mászás alapjait gyakorolni :)

Janó a Turnerberger kiszálló kunsztja alatt

a tükkös rejtett fogásoknál

megint fent

Második útnak a Traum und Wirklichkeitet néztük ki, hogy legyen valami könnyebb. Jókat szórakoztunk rajta, hogy mindenki előre lekötötte, hogy csak könnyebb utakat másszunk, aztán ehhez képest ez volt a legkönnyebb topo, amit sikerült kinyomtatni.
Az út igen csodálatos, a nevéhez hűen valóban álomszerű mászás. Oda-vissza voltunk tőle, annyira élveztük!

fő az óvatosság :)

A kulcsrészen

Aztán a valóság felhők formájában érkezett délkelet felől.  Pár percen belül elkezdett dörögni,  de szerencsére a villámok csak a felhőkben csapkodtak. Tudtuk, hogy csak idő kérdése, mikor kapunk egy alapos mosdatást.

Élvezem a jó időt

A verőfényes napsütésnek megörülve én a kocsiban hagytam az esőkabátom, és egy szál pólóban indultam neki a második körnek. Eddig nem voltam ilyen könnyelmű, ezután sem leszek :)
Zoli már szemerkélő esőben kezdett mászni, és gyorsan átbeszélve a dolgot úgy döntöttünk, hogy az utolsó 6+ nem biztos, hogy esőben is jó móka lenne, így végül a gerincen körülbelül hármas nehézségért mászott ki a fal tetejére.
Janó volt olyan jó fej és tekintettel a pusztulatos hörgéseimre rámerőltette a kabátját.
Az eső egyre erősebbre fordult. Mire elindultam, addigra a "technikai kabát" (mindent a lidlből!) is elkezdte a vizet a bőröm felé vezetni. Igyekeztem felfelé, de a kötél csak nem akart behúzódni. (mint kiderült annyira felfeküdt, hogy Zoli azt sem érezte, hogy elindultam. Egy darabig másztam, aztán ordítottam Zolinak a szakadó esőben:

-ZŐŐŐŐD...ZŐŐŐD,

a hangom néhol bugyborékolásba fulladt, mert akkora "pelyhekben" hullott az égi áldás, hogy megtelt a szám vízzel :D

Janó fent jegyezte csak meg, hogy a kötél a derekamon bizony kék, és rajta is egy sárga van. A zöld félkötél pedig otthon pihen a szekrényemben. Persze a hangunkat a vihar teljsen elnyomta, úgyhogy teljesen mindegy volt, mit ordibálunk. Zolinak díszsorfalat álltunk a kiszállásnál, befutott mint Rocky, összeszedtük a kötelet és elindultunk lefelé.

láthatóak az állapotok

Az összes értékelhető kép JAnó galériájában