Az elmúlt hosszú, írásmentes időszaknak oka volt, de a legtöbb blogon olvasható kifogással ellentétben velem szerencsére jó dolgok történtek (Már majdnem egy hónapja házas vagyok!). Sok élménnyel gazdagodtam, úgyhogy megint lesz mit olvasni.
A legénybúcsú megszervezése a többi fontosabbnak tűnő dolog mellett kevésbé tűnt életbevágónak, és nem is nagyon foglalkoztam vele, és azt gondoltam, hogy más sem (persze nem így volt). Sebtében, 4-5 nappal az utolsó lehetséges dátum előtt álltunk csak neki Gergővel összeszedni a társaságot a legkevésbé stílszerűen, egy fészbúk esemény meghirdetésével.
Nem szerettem volna kocsmatúrás-hülyefeladatos amerikai-majomkodós legénybúcsú részese lenni. Sem mint főszereplő, sem mint résztvevő. Így az esküvőt megelőző szombat reggel indultunk útnak Gyetva-Kalamárka felé, ami az egyik legkedvesebb mászóhelyemmé vált az első alkalommal mikor ott jártam.
A dolgok finoman szólva sem voltak túlszervezve, de hát kire építsen az ember, ha nem a barátaira. Minden sínen volt.
Mi a piros kocsival egy kicsit korábban indultunk, mert Jozsót Gödöllőn kellett összeszednünk, meg még pár dologért be kellett ugrani boltba Szlovákiában (senki nem fogja kitalálni, mi lehetett az amit inkább helyi forrásból szerettünk volna beszerezni ? :)
Az egyik útba eső tescoban ütemesen pakoltuk a söröket a bevásárlókocsiba, majd mikor én úgy éreztem, hogy elég lesz, Máté könyörgő tekintettel rám nézett, és szinte szó nélkül illesztett még egy tucat sört a többi tetejére, hogy biztos minden rendben legyen.
Nem sokkal később megérkeztünk a sziklákhoz. Nagyon reméltem, hogy ahogy engem korábban, úgy minden barátomat is le fogják nyűgözni a sziklák és az erdő különleges hangulata.
Megálltunk a szikla alatt és Tardos épp alkalmasnak érezte a pillanatot, hogy átadja a nekem felcímkézett, különleges-csodálatos szilvapálinkáját, de mivel mászás közben nem iszunk így gyorsan becsúsztattam a mászózsákom oldalzsebébe, ahonnan másodperceken belül kibillenve kb. 10-20 centinyi szabad zuhanás után a hihetetlenül erős ütés hatására az üveg talpa elvált, és az illatos nedű a kötélzsákba folyt...a szomorú percekre a kötelekből jövő pálinkaszag egész nap emlékeztetett.
 |
| Tardos az első vállalkozók egyike |
Nekiálltunk mászni. Gyorsan beraktam egy kötelet felső biztosításra egy négyesbe. (azt azért tudni kell, hogy a kalamárkai, sőt talán a szlovákiai fokozatbesorolás nem teljesen olyan mint a magyar. Egy helyi négyesben simán jöhet valami meglepetés.) A beülőket cserélgetve mindenki kipróbálta mit tud, amíg JAnó és Máté nehezebb utakban küzdött. Nekem úgy tűnt hogy mindenki élvezte a mászást, tekintve főleg azt, hogy a szikláknál annyira hűvös volt, hogy mindenképp mászni kellett, hogy az ember ne fázzon.
 |
Jozsót kivéve mindenki fázott, neki jó volt strandpapucsban is egész nap :)
|
 |
| Jozsó a strandon |
 |
| Itt éppen próbálom magam meggyőzni, hogy meg tudom akasztani a kunsztban az expresszt, Aztán persze kb egy percnyi bénázás után leestem |
 |
| Munkában a társaság jobbik fele |
 |
| Sörök, bogrács |
 |
| Jozsó a mindenkori szakács |
Kisebb gondot okozott, hogy hogy a társaság fele erdészként erdész témákról a másik fele mászóként mászó témákról kezdett beszélni, ami aztán a társaság egyik felének időleges hallgatásához vezetett, de aztán jött a
Crossfit, és a sehová sem vezető, de igen súlyos érveket felsorakoztató, edzéstervekről szóló eszmecsere. A beszélgetők többször is mondták, hogy mennyire unják a témát, aztán ugyanonnan folytatták tovább :).
A társaság szépen felvette a tűz körül ücsörgő alakzatot. Elkészült a kiváló paprikáskrumpli is, a jóllakottság tovább lassította a társaságot.
 |
| Mint aki jól végezte a dolgát! |
 |
| Szoki, JAnó és a maradék |
 |
| Lelassulva |
Tardos előzetesen készített egy kérdőívet, amiben olyan rendkívül fontos, Rékával kapcsolatos ismereteimről kellett számot adnom 30 kérdésen keresztül, mint hogy
-mi volt az óvodai jele (a sajátomat sem tudom)
-melyik rajzfilm hercegnő lenne (amelyik sokat alszik :)
meg hogy mióta vagyunk együtt, dátum szerint (ő sem tudta Tardosnak megmondani :)
A téves válaszokat pálinkafogyasztással kellett kompenzálni, és annak ellenére hogy meglepő módon jól ment a dolog, azért egy fél órára elhallgattam az elfogyasztott szeszmennyiségnek hála.
Valamikor ez után történhetett, hogy Máté elunta az eseménytelenséget, és elővette a meggyborát, amit körülbelül másfél perc alatt belediktált a tűz körül álldigáló társaságba.
 |
| A meggybor alakít |
A tánchoz a fénytechnikát Gergő Solar storm 2000 lámpája szolgáltatta villogóra állítva.
Az
ugrabugra egy óvatlan pillanatában Janó belefeküdt a tűzbe, leverve a sülő szalonnát Máté nyársáról, aki minden megjegyzés nélkül, szomorúan nézte az árván maradt hagymáját. Janónak sem kellett segítség, hogy kikerüljön a slamasztikából, a következményekkel csak másnap kezdett számolni
 |
| Jeti Máté és JAnó próbálják megbontani a piros autó strukturális konzisztenciáját |
 |
| A kitartók |
Reggel a társaság egyik fele az esti hőstettek felidézése után hazament. Janó és Máté még felment pár útra, mi meg Jetivel elmentünk boulderezni egy tömbhöz, amit éjszaka találtam Gergővel fagyűjtés közben. Itt mindenki le tudta kötni magát a hátralévő időben.
A kalamárkai kiruccanás után
fáradtan, de nagyon vidáman értem haza, és bíztam benne, hogy a közelgő esküvőm is ugyanilyen jó hangulatú lesz.
