Menetrend szerinti Grazer Bergland

Idén is sor került a MAHOE tavaszi Grazer berglandi hétvégéjére, ahová egy kedves mászótárs és cége támogatásával jutottunk el, ezt ez úton is köszönjük!

Első nap délután az Elk meadows (VII-) útba vágtunk bele, ami kiváló mászást tartogatott, a nevének megfelelő legelő-feelinggel kombinálva. Az út felénél lévő focipályányi fűpárkányon ejtőztünk egy kicsit, mert utolértünk egy kisebb forgalmi dugót. A két VII- kötélhossztól nem sokban különbözött a 7-ik kötélhossz piazrepedése, mely kellemesen ledurrantotta az alkarjainkat, érdemes minden pihenési lehetőséget kihasználni azon a szakaszon. Mászás közben egész határozottan lehet érezni a kitettséget. Lefelé jövet még láttuk Orsit és Patrikot, ahogy a választott útjukban araszoltak felfelé, majd lekocogva a gráci hegyvidék hegyi kecske nyájával is találkozhattunk.

Janó a 4-ik kötélhosszban

szieszta a fűpárkányon

Nem csak mi éreztük jól magunkat

A vörös piazrepedés tetején pihengetek

felmásztunk

Még jobban felmásztunk

Orsi és Patrik frissítenek a kulcshosszaik előtt

A nyáj

egy barátom 

Egész éjjel szemerkélt az eső, ami nem sok jóval bíztatott...
Reggel egy traktor hidromotorjának kellemes duruzsolására ébredtem, és számítottam rá, hogy annyira nem fog örülni az út szélére hanyagul odavágott sátrunknak. Haragos dudálással húzott el mellettünk.
A sátorból kimászva hűvös ködpamacsokba takarózott táj fogadott, a sziklák nem is látszottak.
Ennek megfelelően szépen lassan készülődtünk, vagy másfél órát reggeliztünk, integettünk a dolga végeztével lefele guruló traktornak, aztán elindultunk a hegyre megnézni, mi a helyzet.
(Addigra Máté és Bálint már az első útjuk felénél járhattak. Még vizes sziklán kezdték az aznapi programot, mert három utat akartak megmászni.)
Mi aznapra az "emberkedést" választottuk:
A weg der alten manner (VII-), meg a weg der schönen manner(VI) volt a program.

Reggeli pillanat

Az öreg ember útját mindenkinek tiszta szívből ajánlom, aki a VII- fokozatot próbálgatja, a második-harmadik kötélhossz szuper mászás, változatos jellegű és formavilágú szürke-lyukacsos, illetve vörös-szögletes mészkövön. Az utat megmászva ereszkedni szükséges, az ereszkedő standok távolsága nagyon ki van számolva, senki ne felejtse el a csomót a 60-as kötele végeire kötni!

Az Janó Alten manner 2-ik kötélhosszában

én meg a harmadikban

A másodiknak választott szép ember útja arról nevezetes, hogy a kulcshosszának rejbungtáblájára az út építői felragasztottak egy tükröt, amiben minden megmászó megcsodálhatja önnön szépségét, esetleg gyakorolhatja az északifalas-nézést. Janót talán a saját látványa zavarta meg annyira, hogy a topo nem egészen egyértelmű utasításait követve, bravúros mozgással indult el a tükörtől jobbra felfelé a fogás nélküli falon. Vagy 5 méter leküzdése után látta be, hogy nem ez lesz a megoldás. De Janó kiválóan kezelte a helyzetet! Ahol én fel sem másztam volna, ott ő egész sokat vissza is tolatott! Utána a topo leírásához viszonyítva jóval jobbra mászott fel egy az út nehézségének már megfelelő, de nem könnyű falszakaszon. Az utolsó nehezebb kötélhossz kifényesedett kéményei sem a felhőtlen örömmászás élvezetét nyújtották.

Összességében az út egy igazi klasszikus stílusú és vonalvezetésű mászás a 70-es évekből a 30-as évek szellemiségében. Az alsó könnyebb szakasz nem túl jó minőségű kőzeten vezet, könnyű elcsavarogni a fűpárkányok labirintusában, ahol biztosításra sem adódik túl sok lehetőség. Azoknak ajánlanám akik a régi bakancsos alpinisták életérzéséből szeretnének valamicskét megérezni, némileg biztonságosabb, de azért kalandos körülmények között.

Este családias hangulatban vacsoráztunk és iszogattunk a MAHOE-s cimborákkal a frohnleiteni kempingben.

Sajnos másnapra stabilizálódott a rossz idő, így csak egy utat választhattunk: a hazautat...

Jövő májusban újra ott!

Schöne graue reibungtáblák!

Jön a masszív rossz idő dél-nyugat felől

Meglátogattuk Alízt

Komoly elmaradásban vagyok a tervezett bejegyzéseket tekintve, de azért megpróbálok néhány morzsát elszórni.

A könnyebb végéről kezdeném a dolgot, egy rövidke beszámolóval:

Idén a soproni bandával tartottam a szezonnyitó jégmászásukra, amire mindig egy "közeli" gyakorló jégen kerül sor: Grazer Bergland egyik északias völgyében található Alice im wunderland két fagyott jégzuhatagán.
(Itt vannak a soproni beszámolók 1 2 és a mostani)

A sziklafal tetején egy trükkös zsiliprendszerrel  bontották több ágra a patakot, amely így két jeget is táplálhat, napközben pedig egy csővel a jegektől távolabbi részre vezetik. A jegek egy fából és láncokból kialakított szerkezeten függenek, ettől egyrészt jóval biztonságosabb a mászás, másrészt pedig nagyon izgalmas formák alakulhatnak ki, itt-ott akár áthajló szakaszokkal.

Kora hajnalban indultunk Leventééktől Farádról, ezúton is köszönöm a kedves vendéglátásukat! Attilát Sopronban felszedtük, aztán hamar legyűrtük az előttünk álló kilométereket és elsőként értünk a jéghez, ami  nagyon lenyűgöző látványt nyújt karfiolos-pilléres szerkezetével. Közelebbről megnézve jól látszik, hogy nem az a tipikus tömör vízjég, annál habosabb, fehér színű.

 változatos szerkezetű jég

A vázszerkezeten kialakult jégformák teljesen más mozgást követelnek meg, mint a természetesen fejlődött testvérei, de ez engem egyáltalán nem zavart, mivel életemben először másztam vízjeget. Itt nagyon ritkán kellett például a hágovas fogait használni. Nap közben láthattunk olyan mászót is, aki gyapjú kesztyűben, jégszerszámok nélkül, vagy hágóvas nélkül, egy egyszerű csúszásgátlóval a bakancsán vágott neki a mászásnak.

Az elején majdnem olyan béna és összeszedetlen voltam, mint amit annak idején kezdő mászóként. Ehhez hozzájárult az is, hogy az oldschool BD Cobrámmal nem igazán tudtam a karfiolfejek mögé akasztani egyrészt azért mert a szerszám nyele nem elég "öblös" (az angol szakirodalom szerint clearance), másrészt pedig  a  csőr túl rövid  volt hozzá. Itt van egy frankó oldal a kurrensebb szerszámokról, ahol egész jól látszanak a különbségek. A csőr hossza az egyetlen, ami nem annyira feltűnő, pedig a BD csőrök gyárilag 2-3 centivel rövidebbek, mint a Petzl csákányoké.
Szóval első próbára beletört a fejszém  Alízba. Másodikra Attila kölcsönadta Raveltik gladiatorát, ami formára egészen hasonlít a BD fusionra. Na ezzel és Levente Nomicjával már semmi nem állt tehetségem kibontakozásának útjába :D

Hogy szegény jégfejszéimet se írjam le teljesen: az eddigi tátrai mászásaim során nagy megelégedéssel használtam őket, soha nem éreztem hogy kevés lenne a tudásuk a felmerülő feladatokhoz.

kiállítás

Első kísérlet

A nap további részében hárman folyamatosan másztunk, sajnos (vagy nem) az egész nap a topropé volt, mert itt-ott át lehetett látni a jégen, így az előlmászás gondolatán hamar túllendültünk..

Nagy élmény volt. Szerintem jó kóstoló jégmászásból és az önbizalmamat is kellemesen megnövelte :D
Ha valaki kedvet kapna hozzá, akkor ajánlom, hogy ne hétvégére tervezze a látogatást, mert pénteken is egész nap cserélődtek a mászók 2-3 órás turnusokban, és estére teljesen szét volt verve a jég. Még sötétedéskor is érkeztek újabb és újabb mászótársak, napközben pedig az Alpenverein oktatói tartottak képzést 7-8 lelkes delikvensnek.

Master of puppets

Levente operál

Attila menekül a vulkán elől

Itt egy kép arról, hogy én is csináltam valamit

Deuteranomália

Reggeli minimál

Múlt hét csütörtökön Zoli felhívott, hogy nincs-e kedvem mászni hétvégén. Janóval már megbeszéltük, hogy valamit kezdünk magunkkal, bár én azóta sem lábaltam ki a hőbörgős-hörgős takonykórból, de a több kötélhosszas mászás lehetőségének nem tudtam ellenállni, így pénteken hármasban indultunk újra Hohe Wand felé. Zoli családos ember lévén nem tud hétvégéket lébecolni mindenféle kellemes mászóhelyeken, így hétvégén a rövid időre tekintettel a hatékonyságra törekedtünk.
"Időben" keltünk, szerintem az egész falon mi szálltunk be először, de valahogy később sem szaporodtak meg az emberek. Lehet hogy a hajnali eső tántorította el őket?

a hegymászóktól tanultam :) (1:26)

Teljesen száraz volt a kő, mire a Vier dörfer steig beszállásához értünk.
Az első kötélhosszt hamar leszaladtam, néhol egy kicsit törősebb kövön halad, hasonlóan sok másik itteni úthoz, de nem vészes egyáltalán. Aztán Janó mászósabb hosszát követően Zoli küzdött meg az út kulcsrészével, amit én a Thomas Behm-féle topo ajánlásainak megfelelően AO üzemmódban teljesítettem, Janóhoz hasonlóan.

Egész nap ez a szép ködfátyol úszott a táj felett

Zoli a kulcshosszban

A fal felső részén a szépnevű Neue Turnerbergsteiger kante úton folytattuk a mászást két kiváló hosszon, először Zoli, aztán JAnó vezetésével. Ez a szakasz a Der Alte Wolf utolsó három kötélhosszával megegyező tömb tábláján halad (közben annak az útnak is felkerült a topója a bergsteigen-re, 7--ra nehezítve a kulcshossz besorolását), majd az élen szenzációs kitett mászással fejeződik be. A kulcsrész még a hetes nehézségnek megfelelőnél is trükkösebbnek tűnt, hála a rejtett fogásoknak, így én könnyed kötél és köztesfejési technikával lendültem túl a legnehezebb részen, Janó jó példáját követve. A nittek elég sűrűn vannak úgyhogy itt is bátran lehet a mesterséges mászás alapjait gyakorolni :)

Janó a Turnerberger kiszálló kunsztja alatt

a tükkös rejtett fogásoknál

megint fent

Második útnak a Traum und Wirklichkeitet néztük ki, hogy legyen valami könnyebb. Jókat szórakoztunk rajta, hogy mindenki előre lekötötte, hogy csak könnyebb utakat másszunk, aztán ehhez képest ez volt a legkönnyebb topo, amit sikerült kinyomtatni.
Az út igen csodálatos, a nevéhez hűen valóban álomszerű mászás. Oda-vissza voltunk tőle, annyira élveztük!

fő az óvatosság :)

A kulcsrészen

Aztán a valóság felhők formájában érkezett délkelet felől.  Pár percen belül elkezdett dörögni,  de szerencsére a villámok csak a felhőkben csapkodtak. Tudtuk, hogy csak idő kérdése, mikor kapunk egy alapos mosdatást.

Élvezem a jó időt

A verőfényes napsütésnek megörülve én a kocsiban hagytam az esőkabátom, és egy szál pólóban indultam neki a második körnek. Eddig nem voltam ilyen könnyelmű, ezután sem leszek :)
Zoli már szemerkélő esőben kezdett mászni, és gyorsan átbeszélve a dolgot úgy döntöttünk, hogy az utolsó 6+ nem biztos, hogy esőben is jó móka lenne, így végül a gerincen körülbelül hármas nehézségért mászott ki a fal tetejére.
Janó volt olyan jó fej és tekintettel a pusztulatos hörgéseimre rámerőltette a kabátját.
Az eső egyre erősebbre fordult. Mire elindultam, addigra a "technikai kabát" (mindent a lidlből!) is elkezdte a vizet a bőröm felé vezetni. Igyekeztem felfelé, de a kötél csak nem akart behúzódni. (mint kiderült annyira felfeküdt, hogy Zoli azt sem érezte, hogy elindultam. Egy darabig másztam, aztán ordítottam Zolinak a szakadó esőben:

-ZŐŐŐŐD...ZŐŐŐD,

a hangom néhol bugyborékolásba fulladt, mert akkora "pelyhekben" hullott az égi áldás, hogy megtelt a szám vízzel :D

Janó fent jegyezte csak meg, hogy a kötél a derekamon bizony kék, és rajta is egy sárga van. A zöld félkötél pedig otthon pihen a szekrényemben. Persze a hangunkat a vihar teljsen elnyomta, úgyhogy teljesen mindegy volt, mit ordibálunk. Zolinak díszsorfalat álltunk a kiszállásnál, befutott mint Rocky, összeszedtük a kötelet és elindultunk lefelé.

láthatóak az állapotok

Az összes értékelhető kép JAnó galériájában

 

Hohe wandi pótmászás

Az esküvő után már viszkettek az ujjvégeim, így a nászútról hazaérve hamar elkezdtünk Janóval szervezkedni. A legközelebbi hétvégére az előrejelzés szerint jó idő ígérkezett a Tátrába, úgyhogy egy rakás topo-t kinyomtattunk Lomnicra. Az útitársakra vonatkozó igényfelmérésre egyedül Héjja Bálint jelzett vissza, és társ híján azt tervezte, hogy szólózni  fog .

A nagy tervekből végül nem lett semmi, mert úgy alakult, hogy az elérhető nagyobb hegyek mindegyikén esett a hétvégén. Úgy döntöttünk, hogy egy könnyed Hohe Wand-i mászással kárpótoljuk magunkat. Két órával azután, hogy Janó beugrott a nyugatinál a piros PKW-ba (most mint PersonenKraftWagen értelmezendő), már ki is értünk Budapestről, hála a pénteki forgalomnak. Közben a Könyves Kálmán körúton a dugóban hallgattuk egy darabig SubBass Szabolcsot, aki az aktuális slágerét dúdolgatta a pár száz fős közönségének, valamint egy cuki kutyás videóval múlattuk az időt. Wiener Neustadtot elhagyva egy darabig azt sem tudtuk hol vagyunk, de aztán az éjszakában felsejlett előttünk a Magas Fal. Attila javaslatára Hochkogel áthajló sziklái alatt terveztünk aludni, csak az hibádzott, hogy nem tudtuk, hol van. Végül meglett a frankó deszkaplaccal együtt, amin kényelmesen elnyúltunk.  Jó kis hely, mindenkinek ajánlom. Vizet a kis állatkert melletti látogatóközpont állandóan nyitva tartó mosdójából lehet nyerni.

Hochkogel

A Bálint blogján már lehet olvasni a túráról így pár dolgot nem fogok annyira részletezni.

Alapvetően nem voltam túl jó formában, valószínűleg már akkor készülődött lenyomni az a taknyos-hörgős dögvész, ami azóta sem enged. Szerencsére a kedvemet ez nem szegte és a társaság is motiváló volt. Janó tekintete igen szúróssá vált egy-egy bizonytalanul elengedett nyavalygásom után, úgyhogy hamar letettem a további kísérletekről.

Hohe Wandon azt hiszem nem kell több képet csinálnom

Elsőként az EB platte-t másztuk, aminek a 3-4-5-ik kötélhossza clean így itt tudtuk az alpesi-érzést is pótolni pár méteren. Az útban több nitt van, mint a Topo-n és minden hossza jó minőségű kövön vezet, kiváló bevezető lehet az alpesi mászások világába készülőknek. A második hossz elején van egy nagyon frankó mozdulat, ahol egy magasan lévő éppen elérhető alsós fogásba kell felcsimpaszkodva beleállni.

na de mekkora volt az az ODAÁLLÁS

Ekkora

 Egy darabig toporogtam alatta, mire rászántam magam. Az azt követő, főként repedéseket követő szép hosszt Janó mászta előre, ez már a clean szakaszhoz tartozott. Ezután az út kulcshossza következett, amit Bálint kimért, átgondolt, biztonságos mászással teljesített. A kötélhossz végén lévő reibung tábla még másodmászóként is izgalmas volt, Bálint részéről pedig Nagyon szép teljesítmény! A korábbi megmászók kedvességének köszönhetően a táblán van egy nitt ami az átmászás során megjelenő pszichikai terhelést elviselhetővé teszi.

Janó belenéz a hosszába

itt talán arra gondol, hogy lehet hogy inkább siklóernyőzni kéne

Bálint a kulcshossz kényelmes beszállásában

A legkeményebb részen a kötélgyűrű megerősítése után, de még jóval a nitt előtt

Az én clean hosszom elég furán indult. A stand után kb 2-3 méterrel van egy újabb nitt, amit megakasztva tovább másztam egy kellemes jobbra tartó repedés felé. Aztán a félelmem elkezdett fokozódni, mivel a nitt és a stand közötti távolság kisebbé vált, mint a nitt és köztem lévő kötél hossza. Igazán nem most akartam kipróbálni, hogy milyen a biztosító ölébe esni. Ennek tudatában próbáltam a vízoldott kifelé nyíló repedésbe begyömöszölni bármit, ami nem pottyan ki az első kötélrezdülésre. Végül öt percnyi tapogatózás, és vascsörgetés után eltettem az egyetlen lehetséges helyre egy 0,5-ös friendet amolyan pszeudo-köztesként (végül is a kötelet megtartotta :). Ez már adott némi bátorságot a továbbhaladásra. Fent megbeszélve a dolgot arra jutottunk, hogy biztonságosabb lett volna továbbmászni, mint egy értékelhetetlen köztes elhelyezésére fecsérelni az időt és az erőt. Az utolsó, Janó által mászott hossz egy jó kis bevágásban halad, ahol nagyon jól lehet gyakorolni a „bicikli technikát”  nagyon élveztem ezt a játékos mászást, és szerintem lényegesen egyszerűbb volt, mint az azt megelőzők (ellenben a videón bemutatott pszihoterrorral :D).

Játszótéri bevágás

Ereszkedünk

Második útnak a Sonnenschlange-t másztuk volna, de Janó gyanújával most már egyre inkább kezdek egyetérteni, miszerint kimásztunk az útból, és valami más nittsoron, talán a Somkyjoki-n fejeztük be a mászást (kb az utolsó két kötélhosszt). Hát élménynek élmény volt, de nem biztos hogy jó. A kanyargó vonalvezetés és a falrészen található rengeteg nitt miatt könnyű másfelé tévedni.

A skywalk alatt

Summit-ék is erre másztak

JAnó előrehozta a karácsonyt

 Másnapra az idén augusztusban nyitott Der alte Wolf-ot terveztük be, végül a kikeverést is belevéve egy jó mászás volt. Az útban megtett összes kötélhossz nagyon tetszett, biztos, hogy nagyon népszerű út lesz belőle! A Tristanexpressben mászott két kötélhossz sem volt rossz, csak azok a gusztustalan vasrudak zavartak amik a harmadik kötélhossz áthajlóban voltak a falba applikálva.

A kiszálló tömb alulról, ezen kívül még két kh.

Itt már lehet nam voltam olyan jól

Látott már valaki ilyet??!!

JAnó  a kiszálló hosszban...

...integet

Bálint kapta a másik felét az indukciós tekercsnek

Még a beszállásnál készülődve érkezett meg egy másik kötélparti a fal alá. Az egyik mászó ránézésre is volt vagy 120 kiló, el is kezdtem vigyorogni, hogy remélem a tristanba szállnak be, aztán végül tényleg azt mászták, és a túlsúlyos úr becsületére legyen mondva, hogy bár köztesről köztesre küzdve, de valahogy a kulcshossz keménynek tűnő, apró fogásos tábláján is feljutott!

Küzdelem a kilókkal

A Budapestről néhány óra alatt elérhető Hohe Wand igazi mászókert, ahol az ember biztosan megkapja azt amire számít, tökéletes hely a szárnyait bontogató, komolyabb utakra készülő mászóknak, valamit a soproniak példáját látva edzőhelynek is kiváló. Menjen sokat, aki teheti!