Köpüs-kő 2014

A trepnizést, vagyis mesterséges mászást tavaly próbálhattam ki először, amikor a MAHOE tagjaként a Huszár család szervezésében jónéhány egyesületi taggal együtt elmentünk a bükki Köpüs-köre.

Részemről az akkori próbálkozásokat talán a fájdalommal vegyes küzdelem jelzővel tudnám leginkább leírni.

2014-ben úgy alakultak a dolgok, hogy az egyesületi évzáró nem esett egy hétvégére a Trepnis találkozóval, melyet a HSZJSE minden évben megszervez, így a MAHOE-s társaság is képviseltette magát az eseményen (Árpi, Bence, Huszár Judit és Gyuszi, Máté, Szászfai Judit, Zs.), más egyesületek mászói mellett .Janót is sikerült meggyőznöm a trepnizés sportértékéről, így vele vágtunk neki a hétvége kihívásainak. Ő itt csinált ilyet életében először.

Mire leértünk a sziklához, addigra a végigvarrt utak mind foglaltak voltak, így egy csemegével kezdhetett: a Kínával (A2).

Janó lóg a Kína egyik kampójában

Itt már én élvezhetem a dolgot

A kampózós kezdés annyira bejött neki, hogy az egész hétvégén ezen a tömbön másztunk. Délután még felmentünk a Vagabungon (A1+) ami egy kicsit nagyobb áthajlóval kezdődik, de haladósabb, mint a Kína.

A naplementével egy időben az emberek is elkezdtek elfogyni a szikla alól, de azért mi még gyorsan másztunk egyet fejlámpával a bedőlő táblán, gyűrűsszögeken futó L. Sára úton (A1-0), ha már Janónak ezt szántuk bemelegítőnek :)

Janó az L. Sárában ánullázgat

Volt gyorsasági verseny is a Krízisben (V+/A1), de ezen mi nem vettünk részt. Nem éreztük úgy, hogy bármi keresnivalónk lenne arrafelé. Végül Máté két nagy tapasztalatú helyi közé beférkőzve lett második! (Azt mondta, sokat segített a drukkolás, meg a sok szakmai tanács)

A trepnis gyorsasági  férfi helyezettjei

A házban hozott anyagból álltunk neki a vacsorának, de szerencse a kinti tárcsás sütögetéshez mindenki annyi húst hozott, hogy később arra is rácápázhattunk : ) Köszi mindenkinek akinek ettem a kajájából!

Mahoe delegáció

Este előadásokat hallgathattunk meg. Először a Bükki NP képviseletében Barta Attila természetvédelmi őr tartott tájékozatót az észak magyarországi sziklamászó helyek engedélyezése körül kialakult helyzettel kapcsolatos természetvédelmi álláspontról. A téma problematikus volta miatt a fél órás előaadás a kérdésekkel együtt kb. másfél órára duzzadt. (Ennek egy külön bejegyzést szánok). Szimpatikus volt a mászókra nyitott hozzáállása, viszont erdőmérnökként egy kicsit nehezen vette be a gyomrom, amikor a mászóközönség előtt a gonosz erdészek szidásánál lyukadtunk ki körülbelül 12 perc után… Nem tettem szóvá, mert szerintem nem volt ott helye. 

Ezután Hímer Józsi tartott érdekes, látványos vetítést a kanadai jégmászó túrájáról. Egy biztos, ott aztán baromi nagy jegek vannak!

Utána Klein Dávid mesélt a Spar expedícióról, aminél én már eléggé fáradt voltam, ráadásul a radiátor is a hónom alá került, szóval részletes ismertetéssel nem szolgálhatok róla. Volt sok Garfield plüssfigura, meg némi cinizmus. Számomra Dávid abszolút kellemes meglepetés volt.

Az előadás végeztével Janót kirángattam, felvertük a sátrat és elborultunk, mint a krumpliszsák.

Másnapra a Motoremelős (VI/A2) volt a feladat, Janó ment bele először. Van az útban egy rázós rész, ahonnan állítólag kitört valami. Janó onnan vitorlázott is egyet. Végül két mikro ék összegzésével jutott tovább. És már várt is rá egy kellemes lekerekedett peremen kampózás, aztán a szabadmászós befejezés. Összességében jó pár órát vett igénybe a „mászás”, de az is lehet, hogy még többet. :D

Nekem már könnyű dolgom volt, mert Janó után bent maradtak a cuccok, de én is előre másztam. Ez a kipakolásnál okozott némi kellemetlenséget, de megérte, mert így a fenti kampózásánál évek óta nem tapasztalt rettegést élhettem át! Ebben nyilván szerepe volt a fáradtságnak is. Janó tanácsára peremen lévő két kis kiálló dudorra akasztottam egy-egy skyhookot, majd pedig a két létrát. Ahogy szépen lassan helyeztem át a testsúlyom, az egyik kampó „igazodott” egy kicsit. Ott elszakadt a cérna, és úgy elkezdtek remegni a lábaim, hogy alig tudtam úrrá lenni rajta. Hamar továbbtepertem a következő köztesig, de így is elég izgalomban volt részem!

Felérve a zúzmarás fák felett már a naplemente fényeitől volt kicsit színesebb a kékesfehér táj. Igazán szép kilátás nyílik azokról a sziklákról!

Naplemente után

Máté kampózik felfelé a Motoremelősben (A2)

Bence is nagy tehetségről adott számot! (Vagabung A1+)

Hímer Józsiék elől különböző vasakat, kötélgyűrűket teszteltek húzásra. Ezt igazán megnéztem volna, de éppen „folyamatban voltunk”, egyikünk a sziklával, a másik meg a vacogással küzdött a kötél két végén

Janó még mászott egy gyorsat a Rigorózus VII- -ban (természetesen trepnivel, kb A1 lehet).

Lement a nap, megvártuk Mátét, aki a hátsó tömbön mászta a Holdfogyatkozást (A2), vagy a Triumvirátust (A2). Neki a legnagyobb hőstette a Viktor útja környékén végrehajtott A3 körüli kísérlete volt. Vagy 5 órát töltött az útban…(hát ha egyszer élvezi miért ne csinálja :D)

Andy Kirkpatrick mondta az előadásában, hogy szemben a mai trendekkel ő inkább minél több időt szeret a falban tölteni. „Ha már egyszer élvezi, akkor hová siessen”. Biztos király lehet azokban az északi falakban a bivakolás :D. Erről Bálint és Máté újabb tapasztalatai is érdekesek lehetnek. ;)

Jól éreztem magam a hétvégén, és kellőképpen el is fáradtam. Köszönjük a szervezést!

A trepnizés továbbra sem a szívem csücske, de az ehhez kapcsolódó technikák ismeretének szükségessége vitathatatlan!

Itt van a HSzJSE által készített frankó videó az idei találkozóról

A mászóhelyről több információt a HSZJSE honlapján találtok.

Teszt: Kong resting FIFI

A trepnizés során kísérleteztem több-kevesebb sikerrel a kong állítható tökfifijével (resting FIFI) .

Ilyen hatos kötélgyűrűt fűztem bele, a boltiak szerint aramid magja van. A kampóra az van írva, hogy hetessel kell használni, de a mester az oldalán is a hatost javasolja a könnyebb állíthatóság érdekében. A hosszt megfelelően lehetett állítani, a madzag jól futott benne. Hosszabbra állításkor figyelni kell rá, hogy a kampót lapjával merőlegesen húzzuk. Behúzásnál pedig értelemszerűen ki kell terhelni belőle. 

Probléma volt, hogy a kötélgyűrű kicsit ellaposodott, ezért párszor „átugrott” ( a hosszúkás lyukban nem egymáson, hanem egymás mellett futnak a szálak). Ha ilyenkor terhelsz bele, akkor elkezd kiszaladni a kötél a kampóból, ezért kell csomó a végére! (vagy kettő :) ).

A másik probléma hogy az első nap végére lekapta a bőrt a kisujjamról, ezért szigorúan kesztyűben érdemes használni.

Nagyon nagy előnye, hogy az állítható hossza miatt szinte mindig be van akasztva, és nincs szükség annyi erőre a trepnizés során, karból csak pár másodpercig kell tartani magad.

Másik előny, hogy a trepni fokaiba nem kell akasztani, így azt nem roncsolja, hanem egyből mehet a köztes karabinerébe, és után a létrán felfelé haladva csak be kell húzogatni a megfelelő hosszra.

Nem vagyok egy nagy gépész, de a gyártástechnológián lehetne finomítani. A kampót szerintem ilyen „pogácsaszaggatóval” vágják ki lemezből, ezért a széle nincs lekerekítve kellőképpen, érdemes erre is egy kis energiát szentelni!

Én biztos, hogy továbbra is használni fogom, de még meg kell hozzá találni a megfelelő madzagot.

Ha valaki kedvet kapott egy ilyen használatához, akkor szívesen cserélek egyet klasszikus fifire (mert nekem kettő van).

Kalamarkap 2014

Már megint Kalamárka.
Mintha mondtam volna már, hogy ezzel a hellyel nem lehet betelni. Mikor először másztunk itt akkor mesélt Gábor a versenyről, én pedig a hellyel együtt ezt sem tudtam kiverni a fejemből, nem volt választás: ott kellett lenni!

A KalamarKAP nagy hagyományra tekint vissza, olyasmi, mint nálunk az Aggtelek kupa. Úgy tudom, hogy a 70-es évektől szerveznek versenyeket Lezecky marathon néven itt Kalamárkán. Akkoriban nyitotta a világ egyik legnehezebb útját, az Antigravitáciát itt Igor Koller. Említésre méltó még, hogy állítólag mi voltunk az első magyar résztvevők a verseny történetében.
UTÓLAG SZERKESZTVE: Kovács István észrevétele szerint: Kalamárkán korábban is voltak versenyek, az egyik elsőn 1983-ban két magyar is indult: Hímer József és Újvári Lajos.

Természetesen JAnót, mint ügyeletes kompetítort nem volt nehéz rávenni a mókára, ahogy Mátét sem.
Amikor megtudtuk, hogy a nevezési díj csak 2 euró és ez magában foglal egy korsó sört, meg egy tál gulyást, akkor már nem volt több kérdésünk. A versenyen kötélpartikban lehet indulni, és az értékelés is összesítve történik, így csak ez az egy probléma maradt:

Ki lesz Máté párja?

Első körben Bálintra gondoltunk, de aztán a munkakezdése körüli bizonytalanságok miatt nem mert igent mondani az akcióra. Szinte minden lehetséges úton megpróbáltunk találni valakit, de sajnos némi remény felcsillanása után mindig eredménytelenül zárultak a kísérletek.
De Máté bátor HAMF-osként mindent feltett egy lapra és kijött egyedül, lesz ami lesz!
A verseny reggelén lesétáltunk hármasban a regisztrációhoz, JAnóval átvettük a versenylapunkat, amin az utak listája és a hozzá tartozó pontozás volt. (Itt a tavalyi, majd ha lesz idei akkor cserélem).
Látható hogy minden út teljesítése egyedileg kerül pontozásra, valamint a teljesítés módját is figyelembe veszik. (Az AF =út megmászása eséssel.) Mindig van a listában pár clean út is. A mostaniakat megnézve egyet sem próbáltunk meg, jellemzően igen nagy eséseket kockáztatva lehet megmászni őket.

Szóval ott tartottam, hogy:
Időben lesétáltunk, abban bízva, hogy Máténak sikerül társat szerezni.  Ahogy érkeztek az emberek a rajthoz folyamatosan számolgattuk, hogy  mindenki párosával érkezik-e. Nagy csillogó szemeket meresztettünk rájuk, hogy légyszi' legyél a barátunk párja.

Nem úgy tűnt, hogy összejön.

Aztán a rajt időpontja előtt 3 perccel libbent elő egy kedves lány, aki felajánlotta, hogy elindul Mátéval. Mint később kiderült a tavalyi győztes parti egyik elemének a párja.
Minden sínen volt!

Martina, Máté mászótársa

Eddig nem mondtam, hogy miért kell rajtolni:

A verseny egy könnyed bemelegítő futással indul:
1,7 kilométer 215 méter emelkedéssel.
Az eredeti elképzelés az lehetett, hogy az alpesi mászás körülményeit szimulálják vele egy kicsit. Szerintem sikerült :)

A rajtot - az ünnepélyességet jelzendő- egy pezsgősüveg pukkanása jelezte. Megindult a mezőny. JAnó az első sorba helyezkedett, mert jó atléta módjára ki akart maradni a kezdeti lökdösődésből. Én maradtam a tömegben, folyamatos tempóban akartam futni, és arra számítottam, hogy a kapkodókat majd a tömeg fellazulása után fogom szépen elhagyni.
A futást beülőben, azon 4 expresszel kell teljesíteni. Az expresszekre a "helyi medvék elijesztése miatt van szükség".
Mindenesetre nagyon hangulatos a sok emberen csilingelő-csörömpülő karabinerek hangja.

A meredek emelkedő hamar szétszakította a társaságot. Janó egy kilencvenesévek-kinézetű farmergatyás srác nyomában loholt, azt várva mikor dől be az árokba (aztán persze ő nyert :). Én egy darabig Mátéval futottam, majd a tempómat tartva egy másik mászóval összeverődve toltuk a métereket, miközben szépen fogytak előlünk az emberek.
Úgy terveztük, hogy megnyomjuk a futást, mert mászni, ugye nem tudunk annyira :)
Janó későn kezdett a sprintbe, úgyhogy a végül a második helyen ért célba. Rám sem kellett sokat várni, tizedikként értem be a 84 fős mezőnyből.

tüdőfájdalom (még félút előtt)

JAnó befut

Élelmes magyarok

Máté is frissülne már  >:-I

A befutóban igazi meglepetés volt, hogy teával, banánnal és egy nápolyival fogadtak.
Ahogy szaporodott a nép a célban, úgy vált egyre folyamatosabbá a köhögés: brutálisan megszaggatta a tüdőnket a komoly szintemelkedés. A nap folyamán mászás közben is folyamatosan lehetett hallani a harákolást.

Amikor kicsit összeszedtük magunkat, elindultunk a felső szikla felé. Az volt a stratégiánk, hogy folyamatosan haladva sorra vesszük a  mászhatónak tűnő utakat, és megpróbálunk körbeérni a rendelkezésre álló 6 óra alatt.
A kalamárkai mászás pszichésen is komoly igénybevételt jelent (sokszor 3nitt 20 méteren), így nem igen lehet kapkodni.
Az  teljesítésnél plusz 5 pontot ér , ha nem használunk ziát (egy helyi IV-es megmászása is 5p). Ez egy könnyebb út esetében nem nagy probléma, így mi lelkesen gyűjtögettük a zia-pontokat is:)
Itt még a régi szlovák besorolás szerint skálázták az utak nehézségét:
Akkoriban a VIos nehézség volt az "emberi teljesítőképesség határa". Ennek következtében az ember könnyű fokozatokban is igazi csemegékkel találkozhat, és egy IV-esen sem mész fel kéz nélkül :).

Ez van, ha az eredetitől kicsit jobbra próbálnál beszállni egy V+-ba :)

Mentorunk Gábor, és a kofola,ami erőt ad

Máté eresztődik, Martina elbújt

Volt olyan V+ út aminek a kezdő boulderét (!!!) nem tudtam megmászni. (Mondjuk ez már a verseny vége felé történt).
A legnehezebb útjaink VI+ nehézségűek voltak.
Végül 31 utat másztunk összesen, Janó 16-ot (ami igazából 17, mivel az általam nem teljesítettet újra mászta az expresszek miatt.) én pedig 15-öt.
Egy kicsit alul méreteztük a kajamennyiséget, (2l kofola, 4 műzliszelet, meg 1,5l víz) de Gábor időben feltűnt és adott nekünk egy camembert sajtos szendvicset, meg vizet is. Ennek ellenére az utolsó néhány utat görcshatáron és azon túl másztuk. Az utolsó előtti útban úgy beállt az egész karom, hogy csak vállból rángatózva tudtam kiegyenesíteni, de így volt igazi kihívás a mászás!

célfotó

Ő még Máté szívét is meglágyítja

A verseny után természetesen a sörrel kezdtünk, a gulyás még ráért :)
Igazán tetszett a verseny szellemisége,számomra teljesen visszaadta azt amit a sziklamászásban szeretek:
A közösséget, valamint a saját mentális és fizikai határaink feszegetését.
Külön kategória van az öreg farkasoknak (együttes életkor 100+), a vegyes és a lány párosoknak, így mindenki méltó versenytársat találhat magának.
Mi végül összesítettben kilencedikek, a férfi mezőnyben pedig hetedikek lettünk.

Óriási élmény volt a részvétel, remélem jövőre is ott lehetünk, és talán az idei tapasztalatokat hasznosítva jobb eredménnyel fejezhetjük be a versenyt! (a cél, hogy legalább olyan jól másszunk, mint ahogy futunk :)
 Az este is igen jól telt, volt hegymászó vetítés, utána pedig egy helyi gitárzenekar muzsikájára táncolhattunk. A hangulat fokozódására jelentős hatással volt a helyi főzésű sör is amit 50 centért mértek, főleg hogy a rendeléseinket rendszeresen további ingyen sörökkel egészítették ki. :)
Sajnos az esti program során valami történt a bokámmal, úgyhogy most nem a mászásé, hanem a sántikálásé a főszerep :(
Remélem azért hamarosan lesz miről írni megint!

A versenyről készült szlovák beszámoló galériával (a google fordító egész jól bánik vele ;)
A képek egy része az itteni galériából származik, a fényképezést ezúton is köszi!

Búcsúajándék a szlovák mászóktól, KÖSZI!