János bá szervezett egy túrát, melyre meghívta egyik
szomszédját, és annak barátnőjét is (mindketten rendszeres túrázók). Négyen
vágtunk neki az útnak. A Sentinels Pass-hez készültünk, ami a sziklás hegység
egyik leggyönyörűbb része. Calgaryből szinte végig a Trans Canadian Highway-en
mentünk célunkig. Útközben megálltunk egy benzinkúton, ahol kávét akartam inni,
de teljesen kétségbe estem, mert a kávé önkiszolgáló volt, és nem voltam
egészen képben, hogy mit szabad és mit nem. Volt vagy öt féle kávé,
mindegyikből 3 méret, meg több márka is. Érdekes és Magyarországon lehetetlen
opció volt a mug-adag, ami lényegében annyit jelent, hogy a nálad lévő fedeles
kávés bögrét teletöltheted. Nálunk biztosan két literes pitlikkel mászkálnának
a népek.
Fent a Moraine Lake mellett egy pont az igényeknek megfelelő
(elég nagy a rengeteg autónak) parkoló várt minket. Több turistaút is indult a
tótól, de a legtöbben csak a látvány miatt mennek oda. Nem is csoda, ugyanis az
itteni látvány egy jó ideig a
20 dolcsis hátoldalán volt .
A túránk innen indul, és kb 6 km folyamatos emelkedővel éri el a 2611m-es
magasságot, kb. 750m szintemelkedés után. Nem igazán tudom elmondani, hogy
mennyire szép volt a táj. Az elején a mi lucosainkhoz hasonló erdőben mentünk,
ahol a madárvilág, és az aljnövényzet is teljesen más volt a nálunk
megszokotthoz képest. A tengerszint feletti magasság növekedésével a táj gyorsan változott és
egyre szaporodtak a magashegyi vörösfenyők, míg végül kizárólag ezek alkották
az erdőt. Épp jókor érkeztünk mert a fenyőtűk már besárgultak, de nem hullottak
le. Szépen lassan kezdtek elfogyni a fenyők és helyüket a füves régió vette át.
Érdekes módon ezen hegyen nem volt törpefenyves öv, se semmi hasonló. Az utolsó
szakasz egy kőzuhatagos részen szerpentinezett át egészen a hágóig Közben még a
hó is elkezdett szemetelni, de csak a hangulatom javította a dolog. A hágó
túloldalán vannak az úgynevezett „Sentinelek”, magas sziklatornyok, melyeket
itt örzőnek hivnak. A hágóban lévő kőcsúcson láttam életem első „Inukshukját”
is (az ottani kőember, a Google sokat tud róla )
Lefelé a túra útvonala ugyanaz volt mint felfelé. A mellékelt googleearth-os
térképen lehet látni az ösvényt is ami felvezet a hágóig .
Komoly teljesítmény volt, hogy János bá 60 évesen könnyedén
teljesítette a túrát. Ezúton is szeretném neki megköszönni a szállást, és a
fantasztikus túrát is!
Mint korábban mondtam nem igazán tudnám leírni, milyen szép volt, így beszéljenek a képek:
 |
| Castle mountain |
 |
| Moraine lake |
 |
| Kenukölcsönző a tónál |
 |
| Felfelé menetben, érdemes megnézni milyen sudár koronája van a fáknak, gondolom eshet itt némi hó telente. |
 |
| János bá felmenetben |
 |
| Magashegyi vörösfenyő két ága, az elhalton fekete zuzmók |
 |
| János bá a vörösfenyves öv fölött |
 |
| A Moraine lake feletti csúcsok |
 |
| Caplatás közben |
 |
| A Pinnacle mountain |
 |
| Chipmunk készül a télre |
 |
| Mormoták is laknak itt |
 |
| Ezek a sziklatornyok, a sentinelek (őrszemek) a hágó névadói |
 |
| chipmunk hószállingózásban |
 |
| Inukshuk, a helyi indián kőember |
 |
| A Mt. Pinnacle az alatta lévő tengerszemmel |
 |
| havazás után |
 |
| A Sentinels pass |
 |
| Helyi szabályokra emlékeztető tábla az ösvény közepén |
 |
| Nem lehet a látvánnyal betelni |
 |
| Az útvonalunk |
 |
| Lake Louise |
