Riport VOID-dal az E Zs portré készítőjével

Ennek a bejegyzésnek az ötlete még nyár végén született meg bennem. Gondoltam, hogy majd jól kitölti a téli és nyári szezon közti időszakot. Aztán úgy alakult, hogy az írást elhanyagoltam, nem volt rá annyi időm, lehetőségem. Remélem azért sokan fogjátok érdeklődéssel olvasni ezt és a következő bejegyzéseimet is.

Az alábbiakban olvashatjátok a VOID-dal készített riportot:

Szia!

Köszi, hogy belementél ebbe a "riportba"!

Szinte minden nap eltekerek a Filatori-gáti legál fal előtt ahol figyelem a napról-napra cserélődő rajzokat. Július közepe felé láttam meg a falon Erőss Zsolt portréját, ami nagy meglepetésként ért, mert eddig kb. Palvin Barbiról láttam ott rajzot, gondolom annak más volt a motiválója :). Biztos, hogy sokaknak okoztál örömet ezzel az alkotással.

Örülök, hogy sikerült másnak is örömet okozni. Ezt mindig jó hallani:)

Először egy kicsit rólad is kérdeznék:

A te rajzaidban más helyeken is szerepet kap a természet. Esetleg te is mászol hegyet? Vagy túrázol?

Nagyon szeretek túrázni, kirándulni mindenféle helyeken. Mászni nem mászok, bár volt egy rövid próbálkozásom mesterséges falon, de sajnos a munka és egyéb dolgok töltik ki az időm nagy részét és a mászás sajnos kiszorult ebből.

Mikortól a része az életednek az outdoor életstílus?

A szüleim szerettették meg velem. Kiskoromban sokat vittek kirándulni, túrázni itthon és külföldön is. A természet mindig is közel állt hozzám, ha nem a képzőművészetben találtam volna meg boldogságom, akkor most valószínű, hogy valamiféle biológus lennék.

Hogyan alakult ki nálad ez a kettősség? (Urban art és outdoor).

A kettősség magától jött. A városban alkotás is elég szerves része az életemnek, mondhatni szenvedélyem. A természet szeretete pedig, mint már említettem gyerekkorom óta bennem van. Sokszor úgy érzem, hogy ott több érték van, mint a város szürkeségében és ezt próbálom 'feloldani' a kis jelekkel, karakterekkel, amik talán másoknak is mosolyt csalnak az arcukra.

Akik ezt olvasni fogják, azok nincsenek képben a graffiti művészettel, illetve kultúrával. Ezzel kapcsolatban én a következőkre lennék kíváncsi:

Milyen technikákat alkalmaztál?

Mint minden 'graffitis' én is festékszóró spray-el kezdtem, ebből nőtte ki magát a sablon technika, amit ma is előszeretettel használok. Persze ecsettel és mindenféle hengerekkel is nagyon szeretek dolgozni... Tulajdonképpen nem a technika a lényeg, hanem a végeredmény. Az alkotás már gyerekkorom óta megvan, szóval nem kellett sokat tanakodni, hogy mivel szeretnék foglalkozni.

Ritkább dolog az ehhez hasonló nem öncélú, nem az alkotó hírnevét erősítő alkotás. Ettől függetlenül kultúrán belül jár érte az elismerés?

A graffitiben nem ritka az ilyesmi "memorial mural" Amerikában rendszeresen állítanak emléket ilyen formában az elhunyt barátaiknak, writereknek, MC-k-nek és bárkinek, akit érdemesnek tartanak rá.

Itthon nem jellemző, de volt pár hasonló munka (pl.: 'Taker' művésznevű srác Steve Jobs emlékfala vagy egy nemrég megjelent 'Fork' által festett 'TRIGZ' rest in peace murál)
Volt pár graffitis cimbora, akik megdicsérték, de az igazán keményvonalas writereknek biztos szúrja a szemét, hogy sablon és nem szabad kezes munka.

Igazából már rég nem az elismerésért festek, csak a saját örömömre.

Meddig lesz még kint a falon a két portré?

Szerintem még sokáig fent lesz. Egy vasajtón van, ami egy kicsit beljebb áll a faltól, így azt általában kihagyják a graffitisek, mert kicsi hely. Ezért is festettem oda, hogy minél tovább fent maradjon.

Úgy tudom, hogy Kiss Peti portréját nem te készítetted. Ismered az alkotóját?

Régóta benne vagyok ebben a körben és ismerem az alkotók nagy részét, de szerintem Kiss Péter portréját valószínű nem kimondottan graffitis/street artos ember csinálta. Szerintem egy barát vagy rokon lehetett, aki szerette volna őt is ott látni Erőss mellett.
Kiss Pétert azért nem festettem meg, mert nekem Erőss számított "példaképnek". Az ő eredményeit is elismerem és fejet hajtok önfeláldozó magatartása előtt, de Zsolt 10 db 8000-es hegyet mászott meg egyetlen magyarként.

Ezért sem írtam ki, hogy mettől meddig élt, meg "R.I.P." Én a teljesítménye előtt szerettem volna fejet hajtani, és nem a halálán keseregni. Eredetileg úgy terveztem, hogy azután festem meg, miután megmászta mind a 14-et. Sajnos nem így lett. Ezért kapott a kép fekete keretet és lett fekete-fehér.

Köszönöm a válaszokat és még sok ilyen színvonalas munkát kívánok!

void munkáiból többet találhattok a fészbúkon és a flickr-en

Ha a Kiss Peti portré készítője olvassa ezt, írjon! Őt is szívesen kikérdezném, ha nem áll ellen! :)