kötélgyűrű: Meglátogattuk Alízt

Komoly elmaradásban vagyok a tervezett bejegyzéseket tekintve, de azért megpróbálok néhány morzsát elszórni.

A könnyebb végéről kezdeném a dolgot, egy rövidke beszámolóval:

Idén a soproni bandával tartottam a szezonnyitó jégmászásukra, amire mindig egy "közeli" gyakorló jégen kerül sor: Grazer Bergland egyik északias völgyében található Alice im wunderland két fagyott jégzuhatagán.
(Itt vannak a soproni beszámolók 1 2 és a mostani)

A sziklafal tetején egy trükkös zsiliprendszerrel bontották több ágra a patakot, amely így két jeget is táplálhat, napközben pedig egy csővel a jegektől távolabbi részre vezetik. A jegek egy fából és láncokból kialakított szerkezeten függenek, ettől egyrészt jóval biztonságosabb a mászás, másrészt pedig nagyon izgalmas formák alakulhatnak ki, itt-ott akár áthajló szakaszokkal.

Kora hajnalban indultunk Leventééktől Farádról, ezúton is köszönöm a kedves vendéglátásukat! Attilát Sopronban felszedtük, aztán hamar legyűrtük az előttünk álló kilométereket és elsőként értünk a jéghez, ami nagyon lenyűgöző látványt nyújt karfiolos-pilléres szerkezetével. Közelebbről megnézve jól látszik, hogy nem az a tipikus tömör vízjég, annál habosabb, fehér színű.

változatos szerkezetű jég

A vázszerkezeten kialakult jégformák teljesen más mozgást követelnek meg, mint a természetesen fejlődött testvérei, de ez engem egyáltalán nem zavart, mivel életemben először másztam vízjeget. Itt nagyon ritkán kellett például a hágovas fogait használni. Nap közben láthattunk olyan mászót is, aki gyapjú kesztyűben, jégszerszámok nélkül, vagy hágóvas nélkül, egy egyszerű csúszásgátlóval a bakancsán vágott neki a mászásnak.

Az elején majdnem olyan béna és összeszedetlen voltam, mint amit annak idején kezdő mászóként. Ehhez hozzájárult az is, hogy az oldschool BD Cobrámmal nem igazán tudtam a karfiolfejek mögé akasztani egyrészt azért mert a szerszám nyele nem elég "öblös" (az angol szakirodalom szerint clearance), másrészt pedig a csőr túl rövid volt hozzá. Itt van egy frankó oldal a kurrensebb szerszámokról, ahol egész jól látszanak a különbségek. A csőr hossza az egyetlen, ami nem annyira feltűnő, pedig a BD csőrök gyárilag 2-3 centivel rövidebbek, mint a Petzl csákányoké.
Szóval első próbára beletört a fejszém Alízba. Másodikra Attila kölcsönadta Raveltik gladiatorát, ami formára egészen hasonlít a BD fusionra. Na ezzel és Levente Nomicjával már semmi nem állt tehetségem kibontakozásának útjába :D

Hogy szegény jégfejszéimet se írjam le teljesen: az eddigi tátrai mászásaim során nagy megelégedéssel használtam őket, soha nem éreztem hogy kevés lenne a tudásuk a felmerülő feladatokhoz.

kiállítás

Első kísérlet

A nap további részében hárman folyamatosan másztunk, sajnos (vagy nem) az egész nap a topropé volt, mert itt-ott át lehetett látni a jégen, így az előlmászás gondolatán hamar túllendültünk..

Nagy élmény volt. Szerintem jó kóstoló jégmászásból és az önbizalmamat is kellemesen megnövelte :D
Ha valaki kedvet kapna hozzá, akkor ajánlom, hogy ne hétvégére tervezze a látogatást, mert pénteken is egész nap cserélődtek a mászók 2-3 órás turnusokban, és estére teljesen szét volt verve a jég. Még sötétedéskor is érkeztek újabb és újabb mászótársak, napközben pedig az Alpenverein oktatói tartottak képzést 7-8 lelkes delikvensnek.