Gerivel szilveszter másnapján indultunk, hogy másznaposak is legyünk. Nem voltak nagyratörő céljaink.Eleinte úgy volt, hogy Bálinttal és Mátéval töltjük ezt a két napot, de miután ők a mászást kombinálták a túlélőtúrázással, úgy érezték, hogy már elég volt a Tátrából. Szegény Máté szilveszter éjszaka tőlem is próbált segítséget kérni, de akkor már egy másik dimenzióban mozogtam :), Szerencsére nem történt semmi olyan, ami miatt később komolyabb bűntudatom lehetett volna...
Geri és Emi akkor még várták a babájukat, Csongort így még elengedték egy kicsit kirándulni. Az újabb MAHOE babához ez úton is gratulálok!
Könnyed mászásokat igényeltünk mindketten, úgyhogy semmi ijesztőre nem emeltük a tekintetünket. Első nap a Zlab nevű (II) utat másztuk kicsit kellemetlen szeles-szürkés időben, de nagyon szuper hóviszonyok között. Szilveszterig alig esett hó a Tátrában, ami pedig volt, az kifogástalan állagúra fagyott. Szinte csak a hágóvas frontfogai kaptak bele, és szépen nyikorgott, mikor az ember továbblendült felfelé. Nem is kötöttünk össze. Időnként bevártuk egymást, én pedig közben a fényképezőm videókészítési módját próbáltam működésre bírni, több-kevesebb sikerrel.
Ráadásul a én is felültem a loopvideo-passzátszelére!
 |
| Geri jön fel! |
Mikor felértünk a gerincre a Tátra lábánál már gyülekeztek a felhők és nagyon felerősödött a szél. Ahogy a Lucne sedlo (Rét-nyereg) felé vettük az irányt, néha szinte felkapott minket a szél, de a nagy lapályon nagyon élveztem a dolgot!
 |
| Gergőtől, az öcsémtől kaptam karácsonyra! |
Aztán, ahogy elállt a szél sajnos eleredt az eső, ami átáztatta a havat is, így a leromlott körülmények miatt ereszkedésre kényszerültünk a Jeges-tó (L'adové pleso) katlanjába vezető egyik meredekebb szakaszon. A tó jegén átvágva, addigra gatyáig ázva, de elégedetten battyogtunk le a Poprád tavi házba.
 |
| Geri, csúcscsoki, gonosz felhők! |
 |
| Nagyon keményen ereszkedünk! |
 |
| há' van ilyen Maóni? |
Másnap reggel jelentősen hidegebb és szelesebb időre ébredtünk. Eleinte a szobában lévő északi falas tekintetű lengyel srác is el volt bizonytalanodva, hogy beszálljanak-e valamibe, pedig a megelőző pár napban a Jégvölgyi-csúcsra (L'adovi stít) másztak valami komolyabb utat (a sztorizás során skótos körülményeket emlegetett :)). A Tupára egy barátját kísérte, mesterként első téli mászásán. (a link alatt az egyik kedvencem Pókmajomtól. Itt a többi: KÖTELEZŐ OLVASMÁNY!)
Miután eleget bámultuk az ablakból a szar időt, fogtuk és elindultunk mászni, lesz, ami lesz.
A széltől kicsit védettebb, mély Zlabom kuloárra (III) esett a választásunk. Az éjszakai havazás miatt néhol mély porhóban kapaszkodtunk felfelé, míg utunkat nem állta az út kulcsrésze, ami egy villa elágazás jobb ágában várt ránk. Itt vagy egy órát próbálkoztunk, de egyikünk sem volt elég tökös ahhoz, hogy a biztosíthatatlan bevágáson felkapaszkodjon. Standot bontottunk, és úgy döntöttünk, hogy megpróbáljuk a villa bal ágát. Végül az ág mellékágába felmászva kúsztunk előre vagy 25 métert, míg el nem értem egy olyan részt, ahol az addig éllel rendelkező tábla belesimult a falba, lehetőséget adva ezzel arra, hogy egy hibás lépéssel 150 méteres csúszdázást nyerhessen magának az elővigyázatlan hegymászó.
Innen hamar visszahátráltam és Geritől kértem egy kötélvéget, így felbátorodva álltam neki újra a felfedezésnek. Volt egy szakasz ahol szabályosan olyan érzésem volt, mintha áthajlanának a fűpárkányok!
Ezen túljutva kimásztam a borda élére, mivel az volt a célunk, hogy a szomszédos Culka-Weincziller (III) útba jussunk át. Mire annak az egyébként igen tetszetős kulcsrészéhez értünk, ami egy beszorult tömb alatt halad át, elkezdett sötétedni, így ereszkedésre kényszerültünk.
 |
| Még vidáman kocogunk felfelé |
 |
| Útelágazódáshoz érkeztünk, de nem nehéz a választás (vagy mégis?) |
Két 60-as hosszal újra a kuloárban voltunk (jól hangzik, de a kötél természetesen fennakadt, úgyhogy vagy 30 métert vissza kellett érte mászni az első ereszkedésben :) Tehát egy kellemes ereszkedés után gatyaféken hamar a hegy lábánál voltunk. Miközben ott vártam Gerire, arra lettem figyelmes hogy feljebb a völgyben valaki egy hihetetlen fényerejű lámpával világítja meg a Rumanov-csúcs falait (igen gyakorlatilag az egész hegyoldalt!), amire a gerincről kisebb fények pislogtak vissza. Mint kiderült pár hegymászó új út nyitása közben komoly bajba került az előző esti ónos eső miatt.
 |
| fények a tátrai éjszakában |
Hazafelé már szakadó hóban küzdöttünk, de hála Geri csúcstechnikás kocsijának (az abc összes betűjét tudja: abs, esp, asr), komolyabb baj nélkül 7,5 óra alatt hazaértünk .
Egyre inkább várom azt az időt, amikor a téli mászásaim során elég tapasztalatot gyűjtök ahhoz, hogy a "ne csak szívni járjak" a Tátrába.
Gearhead rovat:
Ilyen fűszögük volt a lengyel srácoknak, ha jól emlékszem azt mondták, hogy valami Lucas csinálta.
A téli és nyári cuccok egyaránt benne vannak, és kb 20 euro darabja (keleti és nyugati rész)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése