2015. augusztus 18., kedd

Menetrend szerinti Grazer Bergland

Idén is sor került a MAHOE tavaszi Grazer berglandi hétvégéjére, ahová egy kedves mászótárs és cége támogatásával jutottunk el, ezt ez úton is köszönjük!

Első nap délután az Elk meadows (VII-) útba vágtunk bele, ami kiváló mászást tartogatott, a nevének megfelelő legelő-feelinggel kombinálva. Az út felénél lévő focipályányi fűpárkányon ejtőztünk egy kicsit, mert utolértünk egy kisebb forgalmi dugót. A két VII- kötélhossztól nem sokban különbözött a 7-ik kötélhossz piazrepedése, mely kellemesen ledurrantotta az alkarjainkat, érdemes minden pihenési lehetőséget kihasználni azon a szakaszon. Mászás közben egész határozottan lehet érezni a kitettséget. Lefelé jövet még láttuk Orsit és Patrikot, ahogy a választott útjukban araszoltak felfelé, majd lekocogva a gráci hegyvidék hegyi kecske nyájával is találkozhattunk.

Janó a 4-ik kötélhosszban

szieszta a fűpárkányon

Nem csak mi éreztük jól magunkat

A vörös piazrepedés tetején pihengetek

felmásztunk

Még jobban felmásztunk

Orsi és Patrik frissítenek a kulcshosszaik előtt

A nyáj

egy barátom 

Egész éjjel szemerkélt az eső, ami nem sok jóval bíztatott...
Reggel egy traktor hidromotorjának kellemes duruzsolására ébredtem, és számítottam rá, hogy annyira nem fog örülni az út szélére hanyagul odavágott sátrunknak. Haragos dudálással húzott el mellettünk.
A sátorból kimászva hűvös ködpamacsokba takarózott táj fogadott, a sziklák nem is látszottak.
Ennek megfelelően szépen lassan készülődtünk, vagy másfél órát reggeliztünk, integettünk a dolga végeztével lefele guruló traktornak, aztán elindultunk a hegyre megnézni, mi a helyzet.
(Addigra Máté és Bálint már az első útjuk felénél járhattak. Még vizes sziklán kezdték az aznapi programot, mert három utat akartak megmászni.)
Mi aznapra az "emberkedést" választottuk:
A weg der alten manner (VII-), meg a weg der schönen manner(VI) volt a program.

Reggeli pillanat


Az öreg ember útját mindenkinek tiszta szívből ajánlom, aki a VII- fokozatot próbálgatja, a második-harmadik kötélhossz szuper mászás, változatos jellegű és formavilágú szürke-lyukacsos, illetve vörös-szögletes mészkövön. Az utat megmászva ereszkedni szükséges, az ereszkedő standok távolsága nagyon ki van számolva, senki ne felejtse el a csomót a 60-as kötele végeire kötni!

Az Janó Alten manner 2-ik kötélhosszában
én meg a harmadikban

A másodiknak választott szép ember útja arról nevezetes, hogy a kulcshosszának rejbungtáblájára az út építői felragasztottak egy tükröt, amiben minden megmászó megcsodálhatja önnön szépségét, esetleg gyakorolhatja az északifalas-nézést. Janót talán a saját látványa zavarta meg annyira, hogy a topo nem egészen egyértelmű utasításait követve, bravúros mozgással indult el a tükörtől jobbra felfelé a fogás nélküli falon. Vagy 5 méter leküzdése után látta be, hogy nem ez lesz a megoldás. De Janó kiválóan kezelte a helyzetet! Ahol én fel sem másztam volna, ott ő egész sokat vissza is tolatott! Utána a topo leírásához viszonyítva jóval jobbra mászott fel egy az út nehézségének már megfelelő, de nem könnyű falszakaszon. Az utolsó nehezebb kötélhossz kifényesedett kéményei sem a felhőtlen örömmászás élvezetét nyújtották.

Összességében az út egy igazi klasszikus stílusú és vonalvezetésű mászás a 70-es évekből a 30-as évek szellemiségében. Az alsó könnyebb szakasz nem túl jó minőségű kőzeten vezet, könnyű elcsavarogni a fűpárkányok labirintusában, ahol biztosításra sem adódik túl sok lehetőség. Azoknak ajánlanám akik a régi bakancsos alpinisták életérzéséből szeretnének valamicskét megérezni, némileg biztonságosabb, de azért kalandos körülmények között.

Este családias hangulatban vacsoráztunk és iszogattunk a MAHOE-s cimborákkal a frohnleiteni kempingben.

Sajnos másnapra stabilizálódott a rossz idő, így csak egy utat választhattunk: a hazautat...

Jövő májusban újra ott!

Schöne graue reibungtáblák!

Jön a masszív rossz idő dél-nyugat felől


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése